A Journal of Communication című szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint az 50 év fölötti személyek szívesen figyelik a média azon híreit, amelyekben a fiatalokról, sihederekről, tinédzserekről negatívan írnak.
274 önkéntes, 50 év fölötti személy vett részt a felmérésben, és másodlagos konklúzióként levonható, hogy a fiatalok ezzel szemben semmilyen különösebb érdeklődést nem tanúsítanak az idősebb korosztály negatív, pejoratív híreivel szemben – mondhatni közömbös számukra, egyenrangú.
A fiatalok, főleg akik még az identitásuk kialakulásának évei előtt állnak, legszívesebben más fiatalokról olvasnak, hogy láthassák, ők hogyan élik meg a mindennapokat. Az 50 év fölötti, érett identitással és önismerettel rendelkező személyek ugyanakkor kevésbé rugalmasan fogadják az élethez szóló tanácsokat – nekik ne mondja meg senki. Ebből a kettősségből táplálkozik az az ellenszenv, amit a fiatalok tapasztalnak, ha egy parkban csókolóznak, vagy szerelmüket az ölükbe kapják az utcán, köztéren, és amelyet leginkább az idős, komor, életunt emberek kifogásolnak.
A történet így áll: a fiatalok semmibe veszik, lenézik, türelmetlenül fogadják az idősebb korosztály megnyilvánulásait, a szóban forgó korosztály pedig kárörömmel, epésen, fölösleges szigorral és ellenszenvvel fordul a fiatalos, dinamikus, mondhatni életet élvező megnyilvánulásokkal szemben.
