Egyre inkább eltűnőben ez a világ.

Még most is érzem a frissen fejt habos tej ízét, gyerekként sokat ittam Laci bácsiéknál. Ma, jó 16 év után ismét megkóstolhattam azt a tejet, amit helyben fejnek, kézzel, és amelynek íze össze sem hasonlítható a boltban vásároltéval.
Gyerekkoromban Laci bácsi istállójában 3-4 tehén is volt, a fejés akár egy óráig is eltarthatott, ma már csak egy tehenük van, megöregedtek, nincs már ki segítsen az eltartásukban, ők sem bírnak annyival foglalkozni. Az istálló régi illatokat hoz az emlékembe, fecskék reppennek fürgén a gerendák között, a tehén jóízűen eszi a száraz kórét, mellette a ló szénát.
Laci bácsi naponta háromszor fej, muszáj, mert a tehén sok tejet ad, csak a reggel 25 literrel vitt a csarnokba. Rutinos mozdulatokkal végzi a mindennapi munkát, gyerekkora óta ezt csinálja. De nem panaszkodik, arcán mosoly, kora ellenére még mindig képes mosolyogni. A fejés végén büszkén rakja le elémbe a két veder tejet, mondja, fotózzam le, lássák a városi népek.
Ez a világ lassan kihalóban, egyre kevesebben vannak, akik a régi módszerekkel dolgoznak, az egykori fiatalok elvándoroltak, a mai városi fiatalok már csak dokumentumfilmből látják ezeket, ha látják és nem mélyednek el a mobiltelefon kijelzőjében. A mi felelősségünk is megőrizni, és megmutatni nekik.

Ha te is érezted már a frissen fejt habos tej ízét, ha neked is volt egy Laci bácsid, akkor tudod miről beszélek. Oszd meg másokkal ezt az élményt, őrizzük meg együtt ezek emlékét.
Megj: Laci bácsi a Maros megyei (Erdély) Szászdányában lakik