Abban a téves hitben ringatjuk magunkat, hogy a holnapjainkat teljességgel ki tudjuk előre számítani. Ezt annyira átéljük, hogy ha nem úgy történik minden, mint ahogy azt előzőleg elterveztük, átgondoltuk, akkor rögtön rosszul érezzük magunkat.
A stresszhelyzetek egyik fő forrása az, hogy a dolgok nem mindig úgy és nem mindig olyan ritmusban zajlanak, mint ahogy azt mentális tervezgetéseinkkel előre elképzeltük. Innen jön a feszültség és az idővel való ingerült hadakozás. Elvesztettünk valamit. A spontaneitást.
Azt a gyermeki adottságunkat, hogy az eseményekre spontánul, előzőleg megtervezett klisék nélkül, belülről reagáljunk. A spontaneitást viszont tudatosan újra tudjuk tanulni. Meg kell előzze azt az elfogadás. Elfogadása annak, hogy nem föltétlenül a mi akaratunk kell érvényesüljön. Sőt! „Legyen meg a Te Akaratod!”
Ha a történésekre spontánul, legjobb akaratunk szerint szívből reagálunk, fokozatosan észrevesszük, hogy az élet olyan, mint egy csodás dominójáték. Az egymás mellé kerülő kockák jelentését, ritkán látjuk át azonnal. Ahogy viszont a kövek egyre inkább a helyükre kerülnek, mindinkább megbizonyosodunk, hogy a dolgok mögött ott nyugszik a mindent átlátó Játékos sugárzó Értelme…
Puskás Attila
