A kaliforniai San Diegóban található Poway Unified iskolai körzet buszsofőr hiánya hatalmas problémát jelent a környékbeliek számára, de egy édesapa úgy döntött, nem vár tovább a megoldásra, és ő maga vállalkozik a feladatra.
A közösségnek hatalmas szüksége volt buszsofőrökre, és Rick Daynes, akinek a gyerekei ugyanabba az iskolai körzetbe járnak, pontosan tudta, mekkora problémát jelent ez.
Daynes ötgyerekes édesapa, és legkisebb fia, a 10 éves Eli, Down-szindrómával és autizmussal született. A buszsofőr hiány miatt sok olyan nap volt, amikor a fia több mint egy óra késéssel jutott el az iskolába.
Bár az édesapának van egy teljes munkaidős állása, úgy gondolta, reggel 6 és 9 között, amikor a gyerekeknek el kell jutniuk az iskolába, be tud szorítani egy másodállást.
„Ez soha nem szerepelt azoknak a dolgoknak a listáján, amiket meg akartam tenni, de a dolgok egyszerűen a helyükre kerültek. Azóta sem néztem vissza” – mondta a férfi.
Daynes hamarosan megértette, hogy komoly kihívásra vállalkozott. Be kellett iratkoznia egy képzésre, hogy megszerezze az iskolabusz vezetési engedélyét, valamint elsősegély- és újraélesztési tanfolyamokra.
A kaliforniai oktatási minisztérium, a közlekedési minisztérium, a gépjárművekért felelős minisztérium és a kaliforniai autópálya-rendőrség is tesztelte a felkészültségét. Mindez arra emlékeztette a férfit, amikor tinédzserkorában először szerezte meg a jogosítványát, és komoly szorongással küzdött. A végeredmény azonban megérte a megpróbáltatásokat.
„Arra gondoltam, hogy te jó ég, ez sokkal nehezebb, mint gondoltam. Sokszor éreztem úgy, hogy túl nagy a terhelés” – vallotta be Daynes. Két és fél hónap kemény felkészülés után sikerült letennie a vizsgát, de nem tudta, vajon milyen útvonalat kap, és vezetheti-e Eli iskolabuszát. Amikor azonban az egyik sofőr, aki azon az útvonalon dolgozott, egy másikat választott, készen állt rá, hogy meglepje a fiát. „Előző este nagyon ideges voltam. Olyan volt, mintha karácsony reggelére készülnék” – mondta Daynes.
Május 3-án, Daynes első munkanapján Eli megdöbbenve látta, hogy az édesapja vezeti az iskolabuszt, és nagyon izgatott lett. Azóta sikerült kialakítaniuk egy rutint, ami mindenki számára bevált. Daynes elárulta, hogy útközben általában a gyerekek kedvenc dalait éneklik, amik általában Disney rajzfilmekből származnak.
„Szeretném, ha a szülők tudnák, hogy bár lehet, hogy nem tudok teljesen azonosulni a helyzetükkel, de úgy kezelem a gyereküket, mintha a sajátom lenne, útközben beszélgetünk és éneklünk” – magyarázta a férfi.
Daynes ősztől folytatja a munkát buszsofőrként, de az iskolai körzetnek legalább 50 további buszsofőrre van szüksége ahhoz, hogy a környékbeli gyerekek fennakadás nélkül és időben eljuthassanak az iskolába. Szerencsére úgy tűnik, sok a jelentkező.
„Csodálatos emberek jelentkeztek – nyugdíjas pilóták, ingatlanügynökök, volt teherautó sofőrök” – mondta az iskolai körzet szóvivője, hozzátéve, hogy nagyra értékelik Daynes jelentkezését. „Ahelyett, hogy csak várt volna vagy panaszkodott volna, tett valamit. A meglepetés csak a hab a tortán. Eli reakcióját látva mind meghatódtunk.” – tette hozzá.