A test mindig tudja, mit a gond, vagy mit szeretne, ezért sosem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk a jelzéseit – biztosan te is találkoztál már ezzel a mondattal, és nem hiába. A testünk valóban kommunikál velünk, a mi dolgunk csupán annyi, hogy odafigyelünk rá. A tünetek, melyeket produkál, nem hiába jelentkeznek. És mivel megtévesztők lehetnek, éppen ezért jó, ha nem hanyagoljuk a dolgot, hanem azonnal orvoshoz fordulunk, ha valami gyanúsat észlelünk.
» 3 csillagjegy, akikre csak úgy árad a szerencse 2023 őszén
» A nő megváltoztatta a végrendeletét, miután megtudta, hogy a fia megcsalta a feleségét: „Azokat jutalmazza, akik megérdemlik”
» „A vőlegényem négyszer többet keres nálam, de nem hajlandó osztozni az anyagiakon”
» A férfi szerelme furcsán kezdett viselkedni, miután megszületett a gyerekük – ledöbbent, amikor megtudta az igazságot a nőről
Julie Robinson regényt tudna írni arról, ami vele történt. 2019 októberében kezdődött az ő rémálma, amikor a fáradtságot és az éjszakai izzadást a menopauza tüneteinek tulajdonította. Gyakran érezte magát gyengének, kedvetlennek, de a légszomja és az émelygése sehogy sem illett a képbe. Kezdetben azt gondolta, a munkája viseli meg ennyire – általános iskolai tanárként megterhelők szoktak lenni a napjai, ráadásul 52 éves volt, így a klimax is normális lenne, ha jelentkezne. Hol fázott, hol melege volt, és korábban volt már vérszegény is. Bár megvolt a fejében a diagnózis, és nem is érezte annyira rosszul magát, hogy szabadságot vegyen ki, a félévi szünidőben végül csak felkereste a családorvosát.
Az orvos Julie magas pulzusára lett figyelmes, és mivel azt gyanította, valamilyen szívprobléma állhat a tünetei mögött, elküldte a nőt egy kivizsgálásra. A helyi kórházban készítettek Julie-nak egy teljes vérképet, ami önmagában nem mutatott nagy veszélyt. A nőnek jelentősen alacsony volt a hemoglobinszintje, megemelkedett a fehérvérsejtszáma és kissé alacsony a vérlemezkeszáma – ezek együttesen utalhattak újabb vérszegénységre. Fel is vették Julie-t az osztályra, kapott két egység vért, aztán haza is mehetett azzal a kikötéssel, hogy a következő héten ismét elmegy a családorvosához – írja a Manchester Evening News.
A nőnek jót tett a beavatkozás, a tünetei kezdtek megszűnni, de két nap múlva újra rátört a gyengeség és a verejtékezés, ráadásul hányingere és légszomja is volt. „A megérzésem és a saját testem ismerete azt súgta, hogy valami nincs rendben, ezért visszamentem az orvosi ügyeletre. Meggyőződésem, hogy talán ma nem lennék itt, ha nem lettem volna olyan határozott és kitartó!” – emlékezett vissza Julie.
A vérmintákat elküldték egy alaposabb kivizsgálásra, Julie pedig mindenre számított, csak arra nem, amit pár nap múlva közöltek vele. „A rák lehetősége még csak meg sem fordult a fejemben! Három nappal később telefonon kerestek meg, és közölték velem, hogy egy ágy vár rám a The Christie kórház felmérő osztályán” – vallotta Julie, akinek bár senki nem említette a rák szót, az intézmény nevéből mégis pontosan tudta, miről van szó.
„Több vizsgálatot is elvégeztek, amikor megérkeztem a Christie-be, és eljött az a pillanat, amikor a férjemmel, Steve-vel egy mellékszobába vittek, és elhangzott a diagnózis” – fogalmazott a nő. B-sejtes akut limfoblasztos leukémiát (ALL) állapítottak meg nála. „Csak azt tudom mondani, hogy ez volt életem legmegdöbbentőbb és legszürreálisabb napja” – emlékezett vissza.
„Azt mondták, hogy csak 24 órára mehetek haza, hogy gyakorlatilag ’összepakoljam az életemet’, mivel négy-hat hétre kórházba kell majd jönnöm, mivel a kezelést azonnal meg kell kezdeni. Traumatikus nap volt, amikor el kellett mondanom a két felnőtt fiamnak, a barátaimnak és a munkahelyi főnökömnek. Amikor elmentem a Christie-be, körülnéztem az otthonomban, és azon tűnődtem, vajon látom-e még valaha” – mesélte a nő.
Julie hat hét kimerítő, intenzív kemoterápián esett át, ami nemcsak a testét, hanem az elméjét is megviselte, így a kezelés mellett egy lelki tanácsadó segítségét is igénybe kellett vennie. A kemó után végre hazamehetett, de az orvosai óva intették, hogy a legyengült immunrendszere miatt nagyon vigyázzon magára.
A karácsonyt a családjával töltötte, ám újév napján hirtelen felugrott a láza. Szepszissel és súlyos fülgyulladással került ismét kórházba. Két hétig újabb kezelésekre szorult, de a hallását egyik fülére teljesen elveszítette, és a fertőzés miatt hetekig csak járókerettel tudott mozogni. „Volt azonban egy kedves hír, amely feldobta a morálomat, és kétszeres elszántságot adott a gyógyuláshoz – megtudtam, hogy a fiamnak és a párjának gyermekük lesz” – árulta el az asszony.
„Nagyon nehéz volt feldolgozni a tényt, hogy mostantól élethosszig tartó halláskárosodásom lesz” – folytatta Julie, akinek a helyzetét a 2020-as világjárvány sem könnyítette meg. Sok stressz érte őt a megszorítások miatt is, melyre rájött még további három hónap intenzív kemoterápia és otthoni tablettás kezelés. A nő ekkor vesztette el az összes haját.
„A Christie csapatától kaptam egy természetesnek tűnő parókát, és nem voltam annyira feldúlt a hajhullásom miatt, mint amennyire számítottam rá, mivel ez azt mutatta, hogy a gyógyszerek hatnak” – fogalmazott Julie, akinek idő közben meg is született az első unokája.
A kezelések annyira jó eredményt mutattak, hogy a nő átkerült egy kétéves „fenntartó” kezelési programba, mely alacsony dózisú kemoterápiás tablettákat, szteroidokat és háromhavonta infúziós kemoterápiát tartalmazott. Már nagyon a végén járt, és csak havonta kellett bejárnia a kórházba. De a legyengült immunrendszerével nem mehetett vissza tanítóként dolgozni, ezért korai nyugdíjba vonult.
„Nem hiszem, hogy az emberek feltétlenül tisztában vannak azzal, vagy felkészültek arra, hogy egy leukémiás diagnózis az életük minden területére hatással lesz, nem csak az egészségükre. A karrieremre, a pénzügyeimre és a kapcsolataimra is hatással volt. Pozitívum, hogy a leukémiás utazásom arra késztetett, hogy átgondoljam, melyek a fontos dolgok az életemben. Örömöt lelek az olyan egyszerű dolgokban, mint a családdal és a barátokkal töltött minőségi idő” – fogalmazott Julie, akinek sikerült megbékélnie a betegségével, de azt mondta, „bár sok nagyszerű barátom van, egyikük sem értheti meg igazán, milyen érzés végigmenni egy vérrákos utazáson, ha nem tapasztalták meg saját maguk”. Erre akkor döbbent rá, amikor egy jótékonysági szervezeten keresztül megismerkedett Ross-szal. A férfival való eszmecserék „felbecsülhetetlen támogatást jelentett[ek]” számára.
Két év kálvária után, Julie élete kezd ismét sínre kerülni. A most 55 éves nő havonta jár vizsgálatokra, de nemsokára ezek számát is csökkenteni fogják. Ugyanakkor vizsgafelügyelői állást is kapott a helyi középiskolában, és ha majd készen áll rá, akár tanítóként is dolgozhat.
„A vérképem azt mutatja, hogy az immunrendszerem a kezelés után jól helyreállt, így előbb-utóbb el kell kezdenem visszatérni a normális élethez, például színházba járni vagy étterembe menni” – fogalmazott a nő, aki az elmúlt években gyakorlatilag a kórházig merészkedett csak ki.
Azon is gondolkodik, hogy egy napon majd ő is szeretne önkénteskedni a Leukaemia Care alapítványnál, „de most valószínűleg még túl korai – időre van szükségem, hogy feldolgozzam, amin keresztülmentem, mielőtt hatékonyan tudnék támogatást nyújtani másoknak” – nyilatkozta.
Julie arra is felhívta a figyelmet, hogy ha bármi szokatlant figyelünk meg magunkon, ne vegyük félvállról a testünk jelzéseit. Nagyon kevés esetben utalnak ezek leukémiára, de ha mégis, „a korai diagnózis létfontosságú és kulcsfontosságú a pozitív prognózis és a sikeres kezelés esélye szempontjából” – hangsúlyozza a nő, aki már tapasztalatból beszél.
Az Egyesült Királyságban évente mintegy 790 embernél diagnosztizálnak ALL-t. Ez a rák egy hihetetlenül ritka formája, amely akkor kezdődik, amikor a fehérvérsejtek – limfociták a csontvelőben, a csontok puha belső részében alakulnak ki. Az ALL általában gyorsan, napok vagy hetek alatt fejlődik ki. Ez a leukémia a gyerekeknél a leggyakoribb, de felnőtteket is érinthet.
