Sok esetben a szülő azért kapcsolja be a gyereknek a tévét, mert “legalább addig is csendben van”, ő pedig nyugodtan tudja végezni a dolgát. Igen, van amikor a tévé az utolsó mentsvár, de mielőtt ezt a megoldást választanánk, gondoljuk át, mennyire káros a tévénézés.
Szakértők szerint naponta maximum egy órát szabadna a gyereknek tévéznie, viszont, ha összeszámoljuk ennél sokkal több a tévézéssel töltött órák száma. A közös tévézés is egy olyan program, amikor örülünk, hogy legalább együtt van a család, viszont ennél hasznosabb lenne, ha kimennénk a parkba sétálni, vagy csak úgy beszélgetnénk egy nagyot a gyerekkel.
Kapkodás az egész élet, valójában semmire sincs időnk, de nem az a legjobb kikapcsolódás, ha bekapcsoljuk a tévét.
A legjobb, ha teljes mértékben megszabadulunk a tévékészüléktől, hiszen valljuk be, sokkal károsabb, mint amennyire hasznos. Vagy esetleg csináljunk egy tesztet, egy hónapon keresztül ne nézzünk tévét, se mi, se a gyerekeink. Hihetetlen változást fogunk észlelni, nem csak szellemileg, hanem fizikailag is, főleg, ha az eddig tévézéssel töltött időt most sétálással, játszással, olvasással sportolással töltjük.
Aki kipróbálta ezt a teszt-módszert, azt mondta, hogy valóságos csoda történt a gyerekével. Sokkal nyitottabb, kommunikatívabb, energikusabb és egészségesebb lett a tévénézéstől eltiltott csemete. Néhány hónap múlva pedig a tévé világában elveszett gyerek elkezdi a saját racionális világát élni, felépíteni, és érdeklődővé válik.
Szakértők szerint a sok tévézés, és szinte állandó képernyőhasználat hatására a gyereken autizmushoz hasonló tüneteket fedezhetünk fel, olyanokat, mint pl. a zárkózottság, a kommunikációs és a szociális készségek visszafejlődése, kóros ragaszkodás az állandósághoz, zavarok a mozgás területén.