Az 1889. június 1-én született Koku Istambulova, 129 évesen, a világ legöregebb asszonyának tartja magát. Évei számának dacára, az asszony hihetetlenül tiszta elmével és őszinteséggel beszél arról a napról, amikor 75 évvel ezelőtt megkezdték a csecsen származású emberek deportálását.
Ha okmányainak hinni lehet, az asszony akkor 54 esztendős volt, és 13 évet töltött idegenben, Sztálin miatt. A szülőföldjére visszatérő asszony saját kezével építette fel vályogházát, és elmondása szerint, egész hosszú élete során az volt az egyedüli boldog napja, amikor átléphette saját háza küszöbét.
„Az egyetlen boldog nap akkor volt az életemben, amikor befejeztem a magam építette házamat, amely bár kicsi volt, mégis az enyém volt. Itt éltem több mint 60 évet!” – mondta az asszony.
Az 1944-es deportálásra az asszony így emlékszik vissza: „1944 február 23., egy zimankós és szomorú nap volt számomra. Felültettek sokad magammal a vonatra, de senki nem tudta hová visznek. A vagonokban együtt utaztunk a közben elhunyt társaink tetemével. Azt mondták, azért deportálnak bennünket, mert rossz emberek vagyunk!”
A deportálást követően azonban nem ért véget Koku megpróbáltatása, mivel a „pokoli Kazahsztánba” került, ahol két fiát is elveszítette.
„A kisebbik fiam megbetegedett és hamar el is hunyt, mivel nem voltak orvosok. Ugyanerre a sorsra jutottak az újszülött csecsemők és édesanyjuk is, a nőgyógyász orvosok hiányában! Én a lányommal, Tamarával maradtam.” – meséli az asszony.
Kokut most egy déd-dédunokája, a 15 éves Medina rendezi. A lány elmondása szerint, az öregasszonyt nagyon megviselte lánya halála, akinek 6 gyereke és 16 unokája van. Koku a lánya halála után teljesen megvakult, és valahányszor eszébe jut Tamara, mindig sírva fakad. Saját bevallása szerint, soha nem adatott meg számára, hogy iskolába járjon.
„Egész kisgyerekkorom óta dolgoznom kellett. Vigyáztam az állatokra, dolgoztam a földeken, gyapottat és kukoricát szedtem, és gondoztam a kisebb testvéreimet. Először apám, majd anyám betegedett meg, én voltam a legnagyobb a gyerekek között!” – meséli.
Aztán férjhez ment egy számára kiválasztott férfihoz a szomszéd faluból.
„Nem is ismertem őt, nem voltam szerelmes belé. Nem is volt jóképű, de el kellett fogadnom férjemül.” – mesélte keservesen.
És, hogy mi szerinte hosszú életének titka?
„Én nem tettem semmit annak érdekében, hogy ilyen sokáig éljek, nem sportoltam, nem diétáztam, mint ezt mások tenni szokták.” – mondja Koku.
Az étrendjével kapcsolatosan annyit árult el az asszony, hogy nem eszik húst, és levest, ellenben nagyon szereti az erjesztett tejet.
„Hogy miért adott számomra Isten ilyen hosszú és boldogtalan életet, nem tudom. Már rég halottnak kéne lennem, és higgyétek el nagyon nehéz úgy élni, hogy mindenki, akit ismertem magam körül, már rég a másvilágon van!” – teszi hozzá.
