1987-ben a tudósok először próbálták tudományosan bizonyítani, hogy a házastársak idővel hasonlóvá válnak. Ennek érdekében a Michigan-i Egyetem tudósai 12 házaspár fényképét hasonlították össze a házasság kezdetén és 25 év után. Arra a következtetésre jutottak, hogy a házastársak arca valóban az idő során hasonlóvá vált.
A tudósok ezt azzal magyarázták, hogy a közös életük során, a partnerek hasonló érzelmeket éltek át, melyek egyformán hatottak a vérereikre és az arcizmokra, melynek következtében aztán hasonlókká váltak.
Általában olyan partnert választunk, amely bizonyos tekintetben hasonlít ránk.
A tudósok azt is észrevették, hogy az emberek gyakran olyan partnert választanak, aki fizikailag is hasonlít rájuk. Az általánosan elfogadott vélemény, mely szerint az ellentétek vonzzák egymást, ez esetben csak mítosz. Sokkal könnyebb hosszú távú kapcsolatot kiépíteni valakivel, aki olyan, mint mi.
Egy előző tanulmány kimutatta, hogy mind a férfiakat, mind pedig a nőket jobban vonzzák azok az arcok, amelyek hasonlítanak rájuk. A magyarázat egyszerű: ismerve önmagunkat, öntudatlanul is azokat választjuk, akik emlékeztetnek bennünket saját magunkra, azt gondolva, hogy az adott személynek nemcsak a külseje, hanem a jellembeli vonásai is hasonlóak lesznek.
Ami a régóta együtt élő házaspárokat illeti, itt a kezdeti hasonlóság mellett nagy befolyása van az úgynevezett tükröződés törvényének is. Az emberi természet képes másolni más emberek viselkedését, kommunikációs módját, gesztusait, amelyek többé-kevésbé vonzóak számunkra. Ez nemcsak a közeli kapcsolatokra (szerelem, házasság) vonatkozik, hanem a munkára is. Az alkalmazottak gyakran úgy tükrözik vissza felettesek viselkedését, hogy tudat alatt be akarják mutatni a közös érdekeket, ötleteket.
Ugyanez történik a kapcsolat kezdetén is, amikor az emberek még alig ismerik egymást, és megpróbálnak közös érintkezési pontokat találni vagy létrehozni, elkezdenek részt venni ugyanolyan tevékenységeken, és az évek során a partnerek tudat alatt lemásolják egymás gesztusait és viselkedését, amely a harmonikus és tartós házasság záloga.
„Ha ezt a viselkedést lefordítjuk testbeszédre, akkor partnerünk szokásainak tükrözésével tudatjuk vele, hogy ketten, egy egészek vagyunk.”
Természetesen minden viselkedésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai: bár lemásoljuk kedvesünk gesztusait, meg kell őriznünk saját egyéniségünket, különben fennáll annak a veszélye, hogy teljesen beleolvadunk a partnerünkbe, ami az érdeklődés elvesztését és az egymástól való elhidegülést eredményezheti.
