A Tudorok korában a nyár volt a legveszélyesebb évszak, amikor sokkal gyakoribbak voltak a halálos végű balesetek, mint az év többi részében – olvasható a BBC hírei között.
» 3 csillagjegy, akikre csak úgy árad a szerencse 2023 őszén
» A nő megváltoztatta a végrendeletét, miután megtudta, hogy a fia megcsalta a feleségét: „Azokat jutalmazza, akik megérdemlik”
» „A vőlegényem négyszer többet keres nálam, de nem hajlandó osztozni az anyagiakon”
» A férfi szerelme furcsán kezdett viselkedni, miután megszületett a gyerekük – ledöbbent, amikor megtudta az igazságot a nőről
Steven Gunn brit történész korábbi vizsgálata során olyan eseteket elemzett, amikor a halál rendhagyó tevékenység, például medvetáncoltatás közben következett be. Legújabb vizsgálata viszont a mindennapi tevékenység halálos veszélyeit térképezi fel. Munkája során kilencezer halottkémi jelentést elemzett az 1558-1560-as évekből. A beszámolók arról tanúskodnak, hogy a végzetes balesetek közel háromnegyede a nyári időszakra esik. Veszélyes foglalkozás volt a földművelés, hiszen a mezőgazdasági szerszámok igen élesek voltak, vagyis a termény betakarításakor gyakoriak voltak a sérülések. Miután a termény a magtárakba került, megszaporodtak a vízi- és szélmalmokban történő balesetek.
Az állattartás is veszélyekkel járt, különösen azért, mert itt igen elterjedt volt a gyerekmunka. A halottkémi beszámolókból kiderült, hogy Yorkshire grófságban egy ötéves kondás vesztette életét, amikor rátámadtak a sertések.
Nem volt veszélytelen az áru fuvarozása sem – a jelentésekben szerepel egy londoni hentes fiának tragikus története, aki hús szállítása közben esett le a bakról és hunyt el.
A 16. századi Angliában (is) gyakoriak voltak a közlekedési balesetek, Steven Gunn statisztikája szerint ugyanis a lovak okozták az állatokkal kapcsolatos fatális balesetek 90 százalékát.
Előkelő helyet foglalnak el a baleseti statisztikában a fák. A halálos végű balesetek tizedét favágás közben szenvedték el a Tudor-kori Angliában, másrészt komoly veszélyforrást jelentett a gyümölcs, a diófélék, a makk begyűjtése, ahogy a varjúfészkek leverése.
„A Tudor-kori fakitermelési eljárások hagytak némi kívánnivalót: Bedfordshire, Cumberland, Hampshire, Somerset, Westmorland és Yorkshire férfilakosságát leginkább a kőris, a tölgy és a nyárfa tizedelte” – jegyezte meg a történész.
Egy bizonyos John Broke yorkshire-i szabómestert egy dombról leguruló fatörzs ölte meg.
A korabeli halottkémek olyan halálesetet is feljegyeztek, amikor az elpilledt kaszálómunkásra szundikálás közben rádőlt a szénakazal.
„A halál a legkülönbözőbb és legváratlanabb helyzetekben sújthat le” – hangsúlyozta Steven Gunn.
