A Földközi-tenger déli és délnyugati partvidékén őshonos. Innen terjedt el fűszer- és zöldségnövényként. Nálunk kertekben termesztik.

Termése a köményre és az ánizsra hasonlít. Gyógyhatású illóolaja, amelynek fő alkotója az apiol és más terpén származékok keveréke. A levél 0,3, a gyökér 0.1 százalék illóolajat tartalmaz. Egyébe anyagai flavon és kumarin származékok, nyálka, karotin, C- és E-vitamin, ásványi sók.
A népgyógyászat többféle betegség gyógyítására használja. A gyökér és a termés kivonatát vesebántalmaknál vizelethajtónak alkalmazzák, több más gyógynövénnyel, zsurlófűvel, édesgyökérrel, borókaterméssel teát főznek és azt a beteg naponta többször fogyasztja. Hatóanyagai közül a kumarinok görcsoldók, a flavonoidok a hajszálerek áteresztőképességét fokozzák, és a vizelet-kiválasztást segítik elő.
Hasonló célra, főleg hólyaghurutnál a friss levelet forró vízbe dobják (2 csokornyit másfél liter vízbe) és evvel gőzöl a beteg. A gőzökkel a friss levél illóolaja felszabadul és többi hatóanyagával együtt fejti ki vizeletható, gyulladáscsökkentő hatását.
Erdélyben méh- és darázscsípések helyét dörzsölik be friss petrezselyemlevéllel. A szúrás helyen nem dagad meg és nem fájj.
Mint minden gyógyanyagnál, a petrezselyem esetében is érvényes, hogy a gyógyító hatás az alkalmazott mennyiség függvénye. Az apiol alhasi vérbőséget okoz, mely megfelelő mennyiségben a kedvező hatás egyik előidézője- , de terhesség esetében nagy mennyiségben jutva a szervezetbe vetélést okozhat.