Ebben a felgyorsult világban, a megannyi feladat terhe alatt nem csoda, ha közben azt kívánjuk, bárcsak kettő lenne belőlünk. Talán ez valóban segítség lenne, vagy nem. A folyamatos információáramlás mindenképp hatással van ránk, és ez alaposan rányomja a bélyegét a mentális, érzelmi és fizikai jólétünkre. Az állandó stressz ráadásul egyéb negatív következményeket is okoz, amelyekkel az emberek kevésbé vannak tisztában. Erről vall egy világhírű idegtudományi kutató.
„Olyan természetesen használjuk a telefonunkat, hogy szerintem észre sem vesszük, hogy az üzenetek ellenőrzése, miközben valami mással foglalkozunk, multitasking lenne (…) És ez probléma! Már az a puszta tény, hogy a telefonod melletted van, és 10 percenként kapod az üzeneteket, miközben dolgozni próbálsz, önmagában is a figyelemváltás egy formája, és ennek hatása a te esetedben is érezhető” – világít rá Johann Hari újságíró, a Figyelemtolvajok című könyv szerzője.
A multitasking kifejezést eredetileg az 1960-as években az első feltalált számítógépekkel hozták összefüggésbe, amelyek egynél több processzorral rendelkeztek, és valóban több feladatot végeztek egyszerre. Később ezt a fogalmat átterjesztették az emberi feladatok – a teljesítmény fenntartására és a munkafeladatokkal való megbirkózásra irányuló munkastílus leírására. Aztán, ahogy egyre nagyobb teret hódított a média és digitális kommunikáció – e-mailek, különböző alkalmazásokból vagy közösségi hálózatokból érkező üzenetek –, ezek egyidejű kezelése is része lett a multitaskingnak.
A szakértők szerint azonban, a gyakorlatban ez nemcsak, hogy valójában nem történik meg, de a rövid, közép- és hosszú távú következmények pontosan az ellenkezőjét eredményezik annak, amit az emberek úgy gondolnak, hogy rövidebb idő alatt vagy a technológiához alkalmazkodva meg tudnak oldani.
A Hari által készített interjúban a világhírű idegtudományi díjnyertes kutató, Earl Miller a következőket nyilatkozta a témában: „Az agyunk egyszerre egy vagy két gondolatot képes tudatosan létrehozni. Ennyi. (…) Ahelyett, hogy elfogadnánk ezt a tényt, kitaláltunk egy mítoszt, miszerint egyszerre három, négy, tíz dologra is tudunk koncentrálni. A valóságban az elme csak zsonglőrködik, az agyban állandóan átváltunk és átkonfigurálódunk egyik tevékenységről a másikra, és ennek ára van” – árulta el a professzor.
Ahelyett, hogy megértenénk és elfogadnánk a fiziológia korlátait, és alkalmazkodnánk hozzájuk, mi mégis a káros környezethez és a multitasking illúziójához ragaszkodunk.
Miller azt is kihangsúlyozta, az állandó megszakításokon keresztül történő szüntelen információáramlásnak ez a megközelítése nemcsak a napi stressz fokozódásához járul hozzá, ami hatással van a mentális, érzelmi és fizikai jólétre, hanem négy egyéb negatív következményhez is vezet anélkül, hogy ezt tudatosítanánk magunkban!
1. A gyakori figyelemváltás alacsonyabb IQ-hoz és gyengébb teljesítményhez vezet
Miközben mi épp az ellenkezőjét gondolnánk, Hari elmagyarázza a dolgot: „Ha munka közben gyakran ellenőrzi az üzeneteit, nemcsak a rájuk szánt időt veszíti el, hanem azt az időt is, amire szüksége van ahhoz, hogy újra kapcsolódjon ahhoz, amit korábban csinált, ami sokkal hosszabb lehet”. Ez gyakorlatilag figyelemelterelés és időveszteség.
Emellett a tanulmányok azt mutatják, hogy e folyamat során az IQ is csökken: a Hewlett-Packard saját alkalmazottjain bizonyította be az állítást, miszerint a munkavállalók azon csoportjánál, akik a feladatuk mellett folyamatosan telefonhívásokat és e-maileket kaptak, átlagosan 10 százalékpontos IQ-csökkenést jegyeztek fel. Más tanulmányok még drámaibb teljesítménycsökkenést mutattak ki, melyek szerint a figyelemeltereléssel a hatékonyság akár 20-30%-kal is csökkent.
2. Több eséllyel fogunk hibázni
Az agy hajlamos a hibákra, és ezt a tényt a feladatok közötti ugrándozás csak rosszabbá teszi. Miller szerint a multitasking olyan hibákhoz vezet, amelyek nem történtek volna meg, ha a figyelem egyetlen feladat elvégzésére összpontosul.
„Amikor egyik tevékenységről a másikra ugrasz, az agyadnak vissza kell mennie egy kicsit, hogy megnézze, hol hagyta abba, és folytassa a munkát. (…) És a gondolkodásod felszínesebbé válik, mert sok időt töltesz a hibák kijavításával és annak ellenőrzésével, hogy hol hagytad abba” – magyarázza a professzor.
3. Csökken a kreativitás
A kreativitás az agy által a látottak, hallottak és tanultak alapján létrehozott új idegi kapcsolatokból fejlődik és növekszik. Ez a folyamat tudattalan szinten zajlik, amikor az agynak elég ideje van arra, hogy feldolgozza és új ötleteket generáljon, vagy olyan gondolatokat társítson, amelyek első pillantásra nem kapcsolódnának egymáshoz – mutat rá Miller.
„Ha az agy feldolgozási idejének nagy részét az újrakapcsolási és hibajavítási tevékenységekkel tölti, akkor egyszerűen kevésbé valószínű, hogy új asszociatív kapcsolatokat hoz létre, és valóban eredeti és kreatív ötletekkel áll elő” – magyarázza a professzor. Közép- és hosszútávon pedig ez odáig fajulhat, hogy az emberek már a legegyszerűbb problémákra való megoldásokat sem tudják azonosítani.
4. Gyengül a memória
Azok a személyek, akik egyszerre két feladaton dolgoznak, nem emlékeznek olyan jól arra, amit csinálnak, mint azok, akik csak egyetlen feladattal foglalkoznak – bizonyította be a Los Angeles-i California Egyetem által végzett kutatás. „Az emlékezet gyengülésének ez a hatása azért következik be, mert a tapasztalatok emlékké alakítása mentális teret és mentális energiát igényel.” És mivel a feladatok közti váltás annyira lefoglalja az agyat az újrakapcsolódással, alig hagy teret az információk leülepedésére – fogalmazott a professzor.