Mindennapi életünkben számtalan választás elé kerülünk, melyeket a társadalmi nyomás, és a magunkénak érzett bölcsesség folytán különbözőképen élünk meg, különböző célok szerint döntünk mikéntjük felől. Időbeni perspektívából visszatekintve már könnyű látni, hogy mit kellett volna jobban átgondolni, mik voltak a rossz döntéseink. Következő cikkünkben a döntéseink általi jobb emberré válásról, a helyes út, helyes választás kérdéséről eszmefuttattunk.
Miért nem ideális a túl sok választási lehetőség?
A rengeteg választási lehetőség csak elméletben tűnik az ideális boldog állapot egyik megnyilvánulási formájának. Valójában a gyakorlatban épp az ellenkezője történik: amikor túl sok lehetőségünk van, kevésbé érezzük egy-egy hibánk, egy-egy rossz választásunk súlyát – mivel mindig ott egy C, D, E, F, G, Y alternatíva is. A “bőség zavara”, szokták mondani.
Redukáljuk mindennapi teendőinket a minimumig, amikor már csak csekély lehetőség közül szükséges meghoznunk a legoptimálisabbat. Ne engedjünk a tunyaságba taszító “bőség zavarának”. Arra az érzésre késztet minket, hogy minden rendben van, valójában viszont köntöse alatt ugyanúgy egyetlen testhezálló alternatívát rejteget, amit így fokozottan nehéz előbányászni.
Megszabadulni a zavaró tényezőktől
A visszatekintésnek, folytonos revizionálásnak, felülbírálásnak építő jellege van. Minden balul elsült döntés után mérlegeljünk. Az életünk folyamatosan visszatérő lehetőségek egész folyamata – természetesen mindig más formában és szituációban. Ha csakis a tapasztalatszerzést látjuk a rossz döntéseink mögött, egy idő után saját hibáinkból fel fogjuk tudni építeni azt a bázist, amiből stílusunk, ízlésünk bázisa táplálkozik. Egyszóval tudni fogjuk, amit tudnunk kell ahhoz, hogy a saját életünket éljük.
Ezeket a kérdéseket tegyük fel nap mint nap magunknak:
Mi a zavaró a jelenlegi életemben?
Tényleg elégedett vagyok az eredménnyel?
Mit tehetnék azért, hogy elégedettebb legyek?
Fogalmazzunk meg rövid és hosszútávú célokat, mintha menedzserek lennénk
Első és legfontosabb a hosszútávú célok, úgymond mérföldkövek felállítása. Ezek ugyan tipikusan menedzseri, marketinges eszközök, de felfoghatjuk úgy is, hogy a saját életünk topmenedzserei vagyunk. A mérföldkövek segítenek bennünket, hogy tudjuk, mindig milyen irányba érdemes energiát felszabadítsunk, miben és mikor kell lépnünk, mikor jött el az ideje a cselekvésnek, és ami a legfontosabb, a hosszútávú célok felállítása után felismerjük az ezekhez vezető lehetőségeket is.
Nézzük mindig nagy perspektívában azt amit csinálunk, ami történik velünk, és haladjunk a saját céljaink nyomvonalán. Ezek leírva mindig emlékeztetnek arra, merre kell mennünk, jó irányba haladunk-e. A papírra vetett gondolatok, célok tudományosan is bizonyított inspirációs, ösztönző erővel bírnak. Próbáljuk ki!
Becsüljük meg amink van
Biza hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, amink épp van. Teljesen természetes emberi vonás, hogy a körülöttünk lévő értékeket kevesebbnek látjuk, mint amire épp vágyunk. Mi a megoldás? Remélem nem ikszeli ki az oldalt senki, ha megint azzal jövök, hogy le kell írni. Érdekes módon ha szert teszünk valami újra, és érezzük az újdonsága varázsát, akkor képesek vagyunk értékelni azt teljes egészében. Idővel azonban megszokottá válik ez a megszerzett “dolog”, és rutinosan tudjuk hogy ott van, a miénk. Ha azonban a frissesség pillanatában papírra (avagy újabban “New File”-ra) vetjük, hogy mik az első benyomásaink ezzel kapcsolatban, felidézhető ez a varázslatos elégedettség, amit újra és újra átélhetünk.
E pontnak az elsajátítása talán a legnehezebb, de jobb a érthetőség érdekében megemlítjük, a köznyelvben ezt hogyan is emlegetik: tudj örülni a kis dolgoknak is. Így már ismerős?
