A gépek, amelyek „felszeletelnek” és megmutatják mi bajod. Mikor csináltassunk CT vizsgálatot és mikor jobb a mágneses rezonancia?
Az egyes orvosi diagnózis felállításához, a szokásos vérvizsgálatokon kívül, van olyan eset, amikor kiegészítő vizsgálatokra van szükség, mint, amilyen az echográfia, a röntgen, a CT vagy a mágneses rezonancia, az MR. E két utóbbi vizsgálat a problémás testfelület feltérképezését szolgálja röntgensugarak segítségével a CT esetében, és a mágneses mező segítségével rezonancia esetében.
E két feltárási mód mindenikének megvannak az előnyei és a hátrányai, a feltárt információk, az anyagi vetület és a beteg komfortérzete tekintetében. A CT a röntgensugarakkal dolgozik, ennél fogva olcsóbb, gyorsabb és a betegek szervezete is jobban tolerálja. Ennek segítségével részletes képet kaphatunk a problémás testrészről, mint a törött csontok, a vesekő vagy homok és a tüdő betegségei.
Ha a vérerek vagy bizonyos belső szervek feltérképezése a cél, akkor intravénás kontraszt anyagot kap a beteg, melyet a vese kiválaszt és eltávolít a vizsgálat után a szervezetből. Egyetlen hátránya ennek a vizsgálati módnak, hogy röntgensugár segítségével történik, ezért nem ajánlott terhes nők vagy gyerekek estében. Ugyanakkor nem ajánlott a veseelégtelenségben szenvedők esetében sem, és azok számára sem, akik allergiásak a kontraszt anyag összetevőire. Segítségével azonban nagyon részletes képet kaphatunk a beteg testrészről, mely nagy segítség az ezt követő műtét során.
A mágneses rezonancia vagy MR segítségével az agyi, a csigolyák, a csontok, az érrendszer, a has és a kismedence betegségeinek kóros elváltozásait vizsgálhatjuk. Az MR alkalmas akár az ízületi sérülések kimutatására is, mivel ez az egyetlen káros hatások nélküli vizsgálatmód, amely részletesen bemutatja adott esetben a térd, az ínszalagok vagy az inak problémáit. Az emlőmirigyek vizsgálata esetében, kiegészíti a mammográfiás ultrahangot és a mammográfiát, és rámutathat arra, hogy rossz- vagy jóindulatú elváltozással állunk szemben, de képes érzékelni a multifokális elváltozásokat is.
Adott esetben Gadolínium-alapú intravénás kontrasztanyagra van szükség, de ennek az allergiás reakciót kiváltó kockázata és súlyossága sokkal alacsonyabb, mint a jódozott kontrasztanyag esetében.
Ezt a vizsgálat módszert lehet alkalmazni akár a terhesség utolsó két harmadában is különösen az ultrahangvizsgálat során észlelt halálos kimenetelű rendellenességek kiszűrésére. Az MR vizsgálat ellenjavallt a pacemakerrel, a régi típusú szívprotézissel, puha testrészekbe beültetett fémrészekkel, a súlyos veseelégtelenséggel, vagy ízületi fémprotézissel rendelkező betegek esetében.
A fejlett országok jelenlegi tendenciája az, hogy fokozatosan lemondanak a besugárzással járó vizsgálati módszerekről (például számítógépes tomográfia) a mágneses rezonancia alapú képalkotás javára. Betegségtől függően néha egyik, néha a másik vizsgálati módszer bizonyul megfelelőnek, ezért a radiológusok és az orvosok között szoros együttműködésre van szükség az optimális képalkotási módszer kiválasztásához.