A tormát már három évezrede ismeri az emberiség, és már a történelem előtti korokban is természetes gyógymódként használták. Népies neve: közönséges torma, csípős torma.
Eredetileg gyógynövényként termesztették, csak később vált a marhasültek, füstölt és főtt sonkák ízesítőjévé. Használjuk még kolbászokhoz, főtt sertés- és marhahúsokhoz, savanyúságok tartósításánál is.
A legújabb tudományos kutatások igazolták, hogy a frissen reszelt torma baktérium- és vírusölő hatása félnapon át tart, ezért érdemes fogyasztani, akkor is, ha sokan nem szeretik csípős íze miatt.
Erős illata az intenzív illóolaj-tartalmának köszönhető. Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin, de C-vitamin és kálium is található benne. Antibakteriális hatását a glikozidoknak köszönheti, a nyálkahártyák vérellátását pedig a mustárolaj fokozza, a kálium pedig a veseműködésre van jó hatással.
A reszelt torma vese- és húgyúti fertőzések, valamint bornchitis esetén is ajánlott, míg a felső légutak hurutját torma és méz keverékével lehet gyógyítani. A népi gyógyászat a frissen reszelt romát pakolásként is használja. Csípős illóolajának belégzése megtisztítja a légutakat.
Mivel nem tartalmaz zsírokat, erős vizelethajtó, így a fogyásban is segít. Remek ízt kölcsönöz a különböző salátáknak, vagy a sült húsoknak. Aki nem szereti az erős ízét, az fogyassza mézzel, megszelídítve így a tormát.