Aidan Solan októberben veszítette el barátnőjét, Alex Halley-t, aki méhnyakrákban hunyt el 27 éves korában. Mindössze két hónappal korábban diagnosztizálták nála a betegséget.
Aidan elmondása szerint Alex mindig másokat helyezett előtérbe, és a diagnózis után is azonnal az egyik barátjára gondolt, akinek az édesanyja nemrég halt meg rákban, mert attól tartott, hogy a hír felzaklatja őt.
A Londonban élő pár idén augusztusban éppen Olaszországban tartózkodott, ahol barátaik esküvőjét ünnepelték, amikor az orvosok közölték velük a lesújtó hírt. Egyébként is azt tervezték, hogy korábban hazautaznak, mert Alex rosszul érezte magát – egy ideje gyomorproblémákkal küzdött, de azt gondolták, ez annak a mellékhatása, hogy nemrég abbahagyta a fogamzásgátló szedését, vagy esetleg egy ciszta miatt lehet, amit pár hónapon belül kezelhetnek. Aidan szerint „az agyunk mindig a legpozitívabb végkimenetelre próbál koncentrálni”, ezért a rák meg sem fordult a fejükben.
Alex közvetlenül az orvos hívása után sírva fakadt, de Aidan azt mondja, neki beletelt pár napba, mire felfogta, mi történik. Két nappal később azonban teljesen kiborult. „Nem tudom, hogy pánikrohamom volt-e, de hisztérikusan sírtam. Nem tudtam abbahagyni” – mondta a 29 éves férfi.
A következő hetekben Alex ki-be járt a kórházba, és halála előtt 5 héttel végleg befektették. Édesanyja minden nap mellette volt, és Aidan esténként munka után szintén bement hozzá. A férfit teljesen lenyűgözte barátnője ereje és kitartása, és azt is megállapította, hogy a kórházi személyzet nagyon megszerette őt.
A második hónap különösen nehéz volt, az orvosok különféle kezelésekkel próbálkoztak, de egyik sem működött. Alex mindvégig rendkívül erős maradt, egészen addig, amíg közölték velük, hogy valószínűleg már csak egy hete lehet hátra.
„Csütörtökön azt mondták nekünk, hogy végstádiumban van, és akkor elbúcsúztam tőle.” – emlékezett vissza Aidan. „Leültem mellé a szobában, és lejátszottam neki azt a dalt, amiről viccesen mindig azt mondtuk, hogy arra táncolunk majd az esküvőnkön.”
Ugyanezen a napon Aidan és Alex beszéltek arról a projektről, amiről a nő már régóta álmodott – egy akadálymentesített játszótérről, ahol a fogyatékkal élő gyerekek kényelmesen és biztonságosan játszhatnak – és a férfi megígérte, hogy valóra váltja az álmát, ezért adománygyűjtésbe fogott.
Alex az egészségügyben dolgozott foglalkozási terapeutaként egy olyan iskolában, ahol testi fogyatékossággal élő gyerekeket tanítottak, és nagyon szerette a munkáját. Ezért is volt számára olyan fontos a megálmodott játszótér.
A következő szombat reggel Aidan megtudta, hogy elkapta a koronavírust, ezért nem mehetett be a kórházba, és csak telefonon beszélhetett a barátnőjével.
„Otthon voltam, teljes elszigeteltségben, amikor felhívott. Mondott néhány dolgot, de valószínűleg csak a morfium hatására, aztán azt mondta, „hiányzol”, ami nagyon kedves volt. Írtam egy üzenetet az édesanyjának, hogy szóljak neki, Alex magához tért, ha be akar menni hozzá. Azt válaszolta, hogy szombat óta nem volt abban az állapotban, hogy beszélni tudjon. Az a tény, hogy sikerült szereznie egy telefont, beírta a számomat, és felhívott, csodálatos volt” – mondta Aidan.
Néhány nappal a váratlan telefonhívás után Alex elhunyt.
Aidan-t teljesen lesújtotta a veszteség, és alig akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténik, miután két hónappal korábban még Olaszországban nyaraltak, ahol Alex tele volt élettel és energiával.
Alex mindig is imádta a gyerekeket, és nagyszerűen is bánt velük. A nő barátja keresztfiával is különleges köteléket alakított ki, aki 2020-ban elveszítette az édesapját. Aidan szerint Alex „kedves természete mindent beragyogott”, és a másokról való gondoskodás volt az ő igazi hivatása.
„Soha nem találkoztam még senkivel, aki ennyire szerette volna a munkáját. Minden este nagy, ragyogó mosollyal az arcán jött haza, képeket mutatott nekem a gyerekekről, vagy elmesélt valami vicceset, amit az egyik gyerek mondott” – mesélte a férfi. „Megtalálta az igazi küldetését terapeutaként, ezek mellett a gyerekeke mellett.”
Aidan most igyekszik valóra váltani barátnője álmát, és megalkotni a játszóteret, amit elképzelt. Eddig több mint 30 ezer fontot sikerült összegyűjtenie a szükséges 80 ezerből.
„Alex 27 évesen elhunyt, de nagyon pozitív hatással volt az emberek életére, különösen ezekre a gyerekekre, de összességében mindenkire, akivel találkozott. Gondoskodó, szerető, önzetlen ember volt. Úgy érzem, hogy ez a játszótér csak még jobban kiterjesztené azt az örökséget, amit már elkezdett építeni” – mondta Aidan.
