A Filantropikum interjúiban egyedi személyiségeket mutatunk be, nemcsak a szakmájuk szemszögéből, hanem emberközelből is.
Ma egy olyan személy kerül a Filantropikum górcsöve alá, aki munkásságában egyedi. Nemcsak a magyar orvoslásban, hanem Európában is: dr. Mártha Orsolya urológus főorvos, a Marosvásárhelyi Urológia Klinika vezetője, egyetemi előadó tanár.
Kovács Zs.: A sebészeti szakmákat döntően férfi dominancia jellemzi. Az urológia területén belül pedig még ritkább, hogy nők hírnevet szerezzenek.
Az urológia szerelem volt első látásra? Mivel sikerült elcsábítania a doktornőt?
Dr. Mártha O.: Nyilvánvalóan, szerelem már gyerekkoromban is a sebészet volt. Én pár éves lehettem, amikor békákat boncoltam vagy bármilyen élőlényt, amire sikerült szert tennem, felboncoltam. Az is köztudott, hogy olyan családból származom, ahol vacsoránál, ebédnél a harmadik fogáson kívül volt egy téma: a kórház. Világéletemben orvos akartam lenni, mégpedig sebész. Végül is az urológia nem volt szerelem első látásra, de több mint húsz éves távlatból azt tudom mondani, hogy nagy szerelem lett, ami egyre erősödik.
Kovács Zs.: A kihívások folyamatosan jelen vannak minden szakma területén. Vannak dolgok, amik első látásra megoldhatatlannak tűnnek, de végül sikeres módon megoldódnak. Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás az ön számára?
Dr. Mártha O.: Nagyon sok szakmai kihívás volt és remélem lesz is. Minden nap egy kihívás, mikor bemegy az ember a műtőbe és bemosakszik egy bizonyos beavatkozás elvégzéséhez, legyen az akár egy nyílt műtét, klasszikus sebészeti vagy endoszkópos beavatkozás. Hirtelen nem is tudnám megfogalmazni, hogy melyik volt a legnagyobb kihívás, de számos volt és van. Az olyan beteg, akit súlyos vérzéssel, veseelégtelenség stádiumában hoznak be és az ember megmenti az életét és haza küldi őt; vagy akár olyan fiatal nők, akik visszatérő vizeletfertőzéssel jönnek, neurogén hólyaggal, akiknek az életüket meg tudjuk könnyíteni az által, hogy bizonyos módszereket ajánlunk (önkatéterezés), és még sorolhatnám. Összefoglalnám úgy, hogy egymást érik a kihívások és ettől olyan szép ez a szakma: nagyon sokat tudsz segíteni az embereken.
Kovács Zs.: A holisztikus nézőpont szerint a legtöbb betegség kialakulása multifaktoriális, ezért a gyógyítás is több szempont figyelembe vételével kellene, történjen. Mit gondol, melyek azok az alternatív illetve komplementer módszerek, amelyek Ön szerint sikeresen szerepet vállalhatnak egy urológiai beteg gyógyításában.
Dr. Mártha O.: Az urológia egy nagyon érdekes társítás, mert van benne sebészet, van benne nefrológiai, belgyógyászati vonatkozás is, nem utolsó sorban pedig hozzá tartozik még egyfajta képalkotó, paraklinikai ágazat is. Én mindig próbálom a beteget teljes egészében látni és nem csak az urológiai vonatkozású betegségekre, panaszokra figyelni. Nagyon fontosnak tartom a beteggel való kapcsolatteremtést, panaszainak meghallgatását. Fontos, hogy átfogó képet lássunk, mert lehet, hogy olyan beteg kerül hozzánk, akinek előzőleg volt egy agyi eseménye, stroke-ja, aminek következtében kialakul egy olyan vizeletürítési zavar, ami ugyan az urológushoz tartozik, de ideggyógyász és gyógytornász nélkül nem tudunk egy helyes kezelést felállítani. Nagyon sokszor találkozunk fiatal nőkkel, akiknél különböző malignómákat állapítanak meg és kezelik. Végső stádiumban pedig urológiai betegekké válnak és lehet, hogy az életük meghosszabbítását egy veseelvezetés, egy nefrosztómia fogja biztosítani. Nyilván nem tudunk elszakadni az alapbetegségektől. Az sem mindegy, hogy egy daganatos beteg, hogy tud felkészülni lelki szempontból, az urológus hogy tudja a beteg tudomására hozni, hogy milyen nagy betegségben szenved. Ezeket mind, egy ilyen meg nem határozott, de rendkívül nagy összefüggésben látom. Ami nagyon fontos, és úgy gondolom ez az ami a jó orvosokat az igazán jó, kiváló teljesítményű orvosoktól megkülönbözteti az, hogy legyen hihetetlen nagy empátiakészsége, érezze át a beteg szenvedéseit, tudja magáévá tenni a beteg fájdalmait, akár panaszait. Ami nagyon fontos és azt hiszem, ebben rejlik az igazi és tudatos orvoslás lényege, hogy tudjunk időt szánni a beteg panaszainak a meghallgatására és tudjunk mindentől elvonatkoztatva a legjobb döntést hozni.
Kovács Zs.: Thorwald Dethlefsen és Rudriger Dahlke Út a teljességhez c. művében a tüneteket és betegséget a lélek belső megoldatlan konfliktusainak jeleiként értékeli. Amennyiben megoldódik a betegség/tünet mögött húzódó érzelmi konfliktus, akkor az gyógyuláshoz vezet. A spirituális tanítások szerint a vese a társas kapcsolatokat reprezentálja. Vesefájdalom, vesebetegség akkor lép fel, amikor a partnerkapcsolatban konfliktusok vannak. A vesekő a megrekedt érzelmek szimbóluma. Látott a szakmai tapasztalata során ilyen jellegű összefüggést?
Dr. Mártha O.: Ez egy nagyon érdekes megközelítés. Egy biztos, hogy a szervezetben az egyensúly felbomlásának drámai következményei vannak. Az sem véletlen, hogy valahol a daganatos betegségnek, hogy úgy mondjam, a háta mögött az történik, hogy egy bizonyos sejt vagy több sejt elkezd egy nem normális irányba fejlődni. És maga a szövet burjánzás vagy sejt burjánzás olyan megmagyarázhatatlan vagy ismeretlen okból történik, aminek lehet, hogy egy lelki betegség áll a hátterében. Nagyon érdekes, ahogy egyre öregszik az ember egyre többet foglalkozik a lelki töltettel. Látok olyan betegeket, akik pozitívan állnak a betegségükhöz, akik akár egy súlyos daganat során vagy annak tudatában felveszik a betegséggel a harcot. Ezek a betegek sokkal jobban gyógyulnak. Aztán, hogy ezek a betegek neveltetésükből vagy hitükből kifolyólag képesek ezt pozitívan lereagálni, nem tudom. Azt látom, hogy a betegek, akik bekerülnek a kórházba és műtét előtt állnak, akár imádkoztak addig, akár nem, biztos, hogy imádkozni fognak, és a Bibliát vagy szent képet kihelyezik az éjjeliszekrényre, mert látnak ebben egy támaszt. A fájdalom, a betegség megerősíti az Istenben való hitet és azt hiszem, hogy azok az emberek, akik addig nem voltak Istenfélők azzá válhatnak. Ez segít a gyógyulásban, ha nem is a fizikaiban vagy látványos felépülésben, de a lelki gyógyulásban mindenképpen. Ez a fontos és azt hiszem, meghatározza a kórlefolyást. Aki lelkiekben erős, és még egyszer hangsúlyozom pozitívan áll a betegségéhez az hamarabb felépül, mint a pesszimista ember, aki mindent elutasít, aki várja a véget, aki úgy érzi s ezt meg is fogalmazza, hogy neki semmiféle gyógyulási lehetősége nincs. Megint más kérdés, hogy egy halálos betegség következtében tudatosan fel lehet-e készülni a halálra. Ennek kapcsán az is eszembe jut, hogy az erdélyi orvosképzésnek nagy hiányossága, hogy nem tanulunk meg a beteggel egy végzetes betegségről kommunikálni. Visszatérnék a kérdéshez és talán a válaszhoz is, hogy a lelki gyógyír, lelki gyógyítás, ami jöhet akár az urológustól, onkológustól vagy családorvostól biztos, hogy pozitívan fogja befolyásolni a teljes felépülést.
Kovács Zs.: Egy határozott és erős személyiséget láthatunk az ön személyében. Mik azok az erőforrások, amelyek segítik úgy a személyes, mint szakmai munkában?
Dr. Mártha O.: Én azt hiszem, hogy a legfontosabb dolog az életben, hogy szeresd, amit csinálsz. Na, most az én szemszögemből én tanítok is gyógyítok is és mind a kettőt nagyon szeretem. Szeretek oktatni. És tényleg kiváltságosnak érzem magam, hogy az egyetemen magyarul oktathatok. Azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog, amit hittel, és ami még fontosabb, maximális felkészültséggel kell végezni. A tanárnak, pont úgy, mint a színésznek az előadás egy ünnep kell, hogy legyen. Arra fel kell készülni, hiszen a tanár azért tanár és azért tanít egy egyetemen, hogy maximális szinten tudja tovább adni azt, ami a szakmája szemszögéből a legfontosabb. Azt is nagyon szeretem, hogy gyógyíthatok, nincs fáradtság vagy határ. Időnként érzi az ember, hogy fáradt, de ezek olyan kihívások, amiket le lehet győzni. Úgy tudom vagy igyekszem legyőzni, hogy aktívan sportolok, elég normális életet élek, nem dohányzom, nagyon ritkán fogyasztok alkoholt, igyekszem átaludni az éjszakát, nem éjszakázni. Minden újdonságra figyelek és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az ember ne izolálódjon a kórházi környezetbe és legyen kikapcsolódásra lehetősége. Nyilván a családommal is szeretnék többet lenni. Azt hiszem azok az emberek sikeresek vagy vallhatják magukat sikeresnek, akik tényleg szeretik, amit csinálnak. Ahhoz, hogy éjszaka fél kettőkor bejöjjön az ember, mert egy beteg, akit aznap operált vérzik, és itt üljön egész éjszaka, másnap pedig átöltözzön, és újból kezdjen mindent, hatalmas empátia készségre van szükség.
Kovács Zs.: Szabad idejében hogyan sikerül feltölteni az energiatartalékokat?
Dr. Mártha O.: Szeretem a sportot, sízek, úszok rendszeresen. Harmonikus házasságban élek, van két nagy lányom, akikkel időnként közös programokat csinálunk, aktív színházlátogató vagyok, „Jazzbe” is időnként eljárogatok, szeretek bulizni, a fiatalokat, fiatalos lendületet nagyon szeretem. Úgy gondolom egy tanár, orvos, családanya, feleség szempontjából is sikeresnek mondhatom magam. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy jól érzem magam a bőrömben.
Kovács Zs.: Felkerül néha a konyhakötény? Ha igen, milyen specialitást készít legszívesebben?
Dr. Mártha O.: A vasárnap délelőtt a főzésé, illetve a szerda délután is, mert a szerda az egyetlen szabad délutánom, amikor tudok főzni. Eléggé egészségesen étkezünk. Azt mondja a férjem, hogy nagyon jó bárányfej levest főzök vagy a sült bárány is egészen jól szokott sikerülni. A lányok nagyon szeretik a lasagne-t. A pisztráng ikrában is verhetetlen vagyok. Ha közeledik a karácsony és a húsvét a barátnőimnek és közeli ismerőseimnek mindig általam kikevert pisztráng ikrát szoktam vinni. Az ünnepekre készített hideg libamájat is nagyon kedveli a családom.
Kovács Zs.: Mit üzen a jövő generációnak, azoknak, akik a segítő szakmában vagy orvosként szeretnének tevékenykedni?
Dr. Mártha O.: Ez egy nagyon szép életút, és aki ezt tudatosan felvállalja, felkészül az egyetemi évek alatt, amikor a maximális a felfogó képesség és maximálisan lehet teljesíteni, annak megéri végig csinálni. Én azt tudom mondani, hogy ha újra kezdeném, ha többször is újra kezdhetném, akkor sem csinálnám másképp. Ebben a szakmában azt tudom még mondani a fiataloknak, hogy anyagilag romániai viszonylatban nem egy nagy buli. De ha erdélyi magyarság viszonylatban beszélünk és anyanyelveden tudsz a betegekkel beszélni, sokszor a beteg azért is hálás, hogy hozzá magyarul szólsz. A szakmát egy idő után már olyan szinten lehet művelni, hogy betegek eljöjjenek máshonnan is, hogy megvizsgáld őket. Nyilván ez azt jelenti, hogy nagyon sokat kell tanulni, az ember nagyon sokat kell képezze magát, de mindent összevetve hihetetlenül nagy élmény sebészeti szakmában dolgozni. Mivel én a skorpió jegyében születtem, s azt gondolom, hogy ez determináltságot is jelent, mindig nagyon szerettem a kihívásokat, mindig megpróbáltam mindennel dacolni, és azt hiszem azok az emberek, akik igazából orvosokká lesznek, sebészekké, azok egy picit mindig szeretik a harcot. Aki szereti a harcot és felkészült, annak biztos, hogy siker fogja koronázni a tevékenységét.
Kovács Zs.: Mi az a három szó, amit nőként üzen férfiaknak?
Dr. Mártha O.: Kompromisszum készség, kedvesség, lelki barát státus, kortól függetlenül.
Kovács Zs.: És végezetül a Filantropikum hagyományos kérdése: ha kifogná az aranyhalat, ami teljesítené három kívánságát, melyek lennének azok?
Dr. Mártha O.: Először, hogy oldódjon meg a magyar oktatás kérdése. Úgy oldódjon meg, hogy az valamilyen szinten hívja vissza a régi szellemiséget, és legyenek olyan oktatók és vezetők, akik ezt az egyetemet jó útra terelik, nyilván magyar vezetőkre gondolok. Legyenek olyan orvosok, tanárok, akik meg tudják győzni a gyerekeket, hogy magyar egyetemre jöjjenek, és utána úgy tudják felkészíteni őket, hogy felvehessék a versenyt a román diákokkal. A második, hogy adjon a jóisten annyi egészséget, hogy tudjam a munkámat ellátni és tudjak megfelelni mindenféle szempontból a kívánalmaknak. Nem utolsó sorban pedig egészséget a családomnak.
Az interjút készítette: Kovács Zsolt
A kérdéseket szerkesztette: dr. Ilyés Zsolt
