2020 nyara rohamosan közeledik, és a szakemberek szerint több szempontból is szélsőséges helyzetek elé állít bennünket. A nagyvilágban az év kezdetétől a mai napig folyamatosan rögzítették a hőmérsékleti rekordokat. Az Antarktiszon ez évben először 20 Celsius fok fölötti hőmérsékletet regisztráltak. Kelet-Európában és Ázsiában a mérések kb. 3 C fokkal mutattak többet az átlag felett.
2020 első negyedéve a második legmelegebb évkezdésnek bizonyult az elmúlt 140 évben, 1,15 Celsius fokkal magasabb a XX. század átlagához viszonyítva. Az év eleje óta megfigyelt rendellenességek alapján, az Amerikai Óceáni és Légköri Megfigyelő Ügynökség (NOAA) szakértőinek becslései szerint, több mint 99% esély van arra, hogy 2020 lesz az egyik legmelegebb év, amelyet valaha rögzítettek, és 75% esély van arra, hogy az elmúlt 140 év legmelegebb nyara legyen, meghaladva a 2016-os rekordot.
Néhány éghajlati referencia az előző évekből
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) megerősítette, hogy a 2015–2019-es időszak a meteorológiai feljegyzések történetének legmelegebb időszaka volt (azaz 1880-tól napjainkig), a globális átlaghőmérséklet 1,1 Celsius fokkal nőtt az előző időszakokhoz képest, és azt követően 1980-ban minden évtized melegebb volt, mint az előző. 2019 decemberében Oroszországban, Moszkvában és Szentpéterváron egyáltalán nem havazott, ami ezekben a régiókban teljesen szokatlan, míg Olaszországban karácsony estéjén az elmúlt évtized legmelegebb hőmérsékletét jegyezték, azaz 20 Celsius fokot. A korábbi nyarak hőhullámait a föld számos részén – Ausztráliában, Észak-Amerikában, Európában és az Amazonas esőerdeiben – kísérték pusztító tüzek, visszafordíthatatlan következményeket okozva, hiszen ezekben a tüzekben állat- és növényfajok ezrei pusztultak el.
Például a 2019-es ausztrál nyár alatt, amikor 40–48 Celsius fokot is elérték a hőmérők higanyszálai, több mint egymilliárd állat vált a pusztító tűz martalékául, és több ezer embert kellett evakuálni. Legalább egy emberöltőnyi nemzedékre lesz szükség, – mondta akkoriban a biodiverzitás szakértője – az elpusztult erdők és az állatvilág helyreállítására.
Ezenkívül a WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint, a világ népességének körülbelül 30%-a él olyan régiókban, ahol a hőmérséklet évente legalább 20 napig annyira magas, hogy szinte életveszélyessé válik.
Ugyanakkor az sarkvidéki és az antarktiszi jég olvad, elsüllyed, a tengerszint emelkedik, az óceánok felmelegednek, veszélyeztetve a tengeri ökoszisztémákat, az északi féltekén a téli hótakaró vastagsága pedig folyamatosan csökken. Mindössze két évtized alatt a grönlandi jégsapkából körülbelül 250 milliárd tonna jég olvadt el, veszélyeztetve a korallzátonyokat, és előidézve az ivóvízkészletek jelentősen csökkenését.
A 2020-as nyár lesz az elmúlt 100 év legmelegebb nyara?
Az enyhe hőmérsékletű és kevés csapadékú tél után, az összes időjárás-előrejelzésre szakosodott nemzetközi intézmény bejelentette, hogy a 2020-as nyár lesz az elmúlt 100 év, vagy akár az elmúlt 140 év legmelegebb nyara. A NASA, előrejelzései óvatosabbak, szerintük 60% esély van arra, hogy a 2020-as nyár lesz az évszázad legforróbb nyara.
A meteorológusok szerint a 2020-as nyári, különösen a júniusi és júliusi hőhullámokat, egy észak-afrikai anticiklon erősíti fel (az anticiklon egy magasabb légköri nyomás központja, mint a szomszédos régióké).
A 2020 nyarának szokatlan melege szélsőséges jelenségeket, például szárazságot, valamint tornádókat, heves viharokat és jégesőt is okozhat.
2020 nyara és a COVID-19 világjárvány
A Brit Meteorológiai Szolgálat arra is figyelmeztet, hogy a 2020-2025 közötti időszak lesz a legmelegebb a történelem folyamán, és fennáll annak a veszélye, hogy a globális felmelegedés átlagosan 1,5 Celsius-fokkal is megnövekszik.
Már közismert az a tény, hogy a globális felmelegedést nagymértékben befolyásolja az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az IPCC (az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület) jelentése kimutatta, hogy évente 6 gigatonna üvegházhatású gázt bocsátunk a légkörbe, és az általuk előállított energia 93% -a fogságban marad, nem oszlik el a térben, felmelegítve a talajt, a tengerek vizeit, a gleccsereket, és légkört.
A COVID-19 világjárvány tükrében, amikor is az emberi tevékenység globális szinten lelassult, a klimatológusok arra számítanak, hogy a szén-dioxid (CO2) kibocsátás mintegy 6%-kal csökken, ám ez csak rövid ideig fog tartani és valószínűleg nem lesz képes alapvetően befolyásolni az éghajlatváltozást.
A Meteorológiai Világszervezet főtitkára, Petteri Taalas a közelmúltban kijelentette: „Ha a COVID-19 világjárvány nemzetközileg súlyos egészségügyi és gazdasági válságot okozna, akkor az éghajlatváltozás figyelmen kívül hagyása veszélyeztetné az emberi jólétet, az ökoszisztémát és a gazdaságot az elkövetkező évtizedekben. A pandémiás görbéket, valamint az éghajlatváltozást is ki kell „simítani”, és együtt kell működnünk az emberi egészség és a jólét érdekében, nem csak az elkövetkező hetekben és hónapokban, hanem a elkövetkező generációk ideje alatt is.”
Ezért 2020 nyarán, mely egyben a COVID-19 világjárvány nyara is, a történelem legmelegebb januárja, a második legmelegebb februárja és minden idők legmelegebb márciusa után a június, július és az augusztus is forrónak ígérkezik.
Annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben a világ lakosságának egyharmada elszigeteltségben élt, a forgalom, valamint az ipari tevékenység csökkent, és a levegő lélegezhetőbbé vált, a globális felmelegedés jelensége, annak minden hatásával folytatódik.
A forró nyár befolyásolhatja a COVID-19 világjárvány fejlődését?
A 2020-as év nyara merőben más lesz az eddigiekhez képest. Ha az előző években az érdekelt bennünket, hogy milyenek lesznek a nyári hónapok a mezőgazdaság szempontjából, az elmúlt hónapban átélt vészhelyzet, majd a készenléti állapot teljesen megváltoztatott mindent körülöttünk, és valószínűleg mindenkit csak az érdekel, hogy hogyan alakul a COVID-19 világjárvány. Csökkenő lesz-e a vírus terjedése, kevésbé leszünk-e kitéve a fertőzésnek, folytatni tudjuk megszokott tevékenységünket, és a szokásos élet ritmusunkat?
Számtalan statisztika készült, megpróbálva kideríteni, hogy az új koronavírus mennyire befolyásolja a következő szezont. A Johns Hopkins Egyetem szakemberei a világ minden tájáról elemezték az adatokat január 20-tól kezdve március végéig, és korrelálva más különféle paraméterekkel (népsűrűség, társadalmi dinamika, mobilitás, karanténintézkedések, elvégzett vizsgálatok száma stb.) arra a következtetésre jutottak, hogy nincs garancia arra, hogy a magas nyári hőmérséklet a vírus csökkenéséhez vagy eltűnéséhez vezetne.
Igaz, hogy azokban az országokban és időszakokban, ahol és amikor a hőmérséklet 17 C fok felett volt, kevesebb volt a COVID-19 eset, és valószínű, hogy ebben a hőmérséklet fontos szerepet játszott, de a fő ok, úgy tűnik, a páratartalom és nem a hőmérséklet. Pontosabban, a vírus gyorsan terjed azokon a területeken, ahol a páratartalom magasabb, azaz 4 és 9 g/köbméter közötti.
A kínai szakértők viszont azt állítják, hogy a hőmérséklet és a páratartalom fordítottan arányos a napi fertőzés eseteinek számával, ám mivel új a vírus, jelenleg nincs elég érv az elméletek egyikének alátámasztására sem.
Reméljük azonban, hogy 2020 nyara, annak ellenére, hogy előzetesen az elmúlt 100 év legforróbbjának nyilvánították, még akkor is, ha ez a korábbiakhoz hasonlóan nem hozza meg a nyári szezon örömét és megszokott kényelmét, annak a zavaros időszaknak a végét fogja jelenteni, amely megváltoztatta a szabályokat, szorongást és stresszt, okozva a nagyvilágba. A 2020 nyár azonban sok szempontból kihívást fog jelenteni az emberiség számára.
