Egy szeretett személy elvesztése olyan rémálom, amiből nincs ébredés, és olyan űrt hagy a szívünkben, amit semmi nem képes betölteni. Sok esetben a veszteség válás vagy szakítás formájában is jelentkezhet, ami ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy haláleset. Bármilyen módon is lépjen ki valaki az életünkből, az hihetetlenül igazságtalannak tűnhet. Pedig a veszteség az élet része, és nem tehetünk ellene semmit, csak megpróbálhatunk továbblépni, bármilyen nehéznek is tűnik.
Ha pedig nyitottak vagyunk rá, szeretteink elvesztése néhány fontos leckét is megtaníthat.
1. Az élet túl rövid ahhoz, hogy mások igényeire és negativitásra pazaroljuk
A „Top 5 Regrets of the Dying” című könyv szerzője, egy palliatív ellátásban dolgozó ápoló, Bronnie Ware szerint ez az első számú dolog, amit a haldoklók megbánnak, és ez azok esetében sincs másként, akiket hátrahagynak.
Ha elveszítünk valakit, akit szeretünk, az mindig ráébreszt bennünket a saját halandóságunkra, és más perspektívába helyezi a dolgokat.
Elkezdünk elgondolkodni a saját életünkön, és megkérdezzük magunktól, hogy valóban azt tesszük-e, ami boldoggá tesz minket, vagy csak azt, amit mások elvárnak tőlünk.
De ennek van egy jó oldala is. Amikor ezt felismerjük, az esélyt ad arra, hogy változtassunk. Elkezdhetünk tudatosabban élni, és olyan döntéseket hozhatunk, amelyek jobban megfelelnek a saját elvárásainknak.
Azzal, hogy hitelesen és önmagunkhoz hűen élünk, tiszteleghetünk az elvesztett személy emléke előtt is.
2. Mondd azt, amit gondolsz
Jellemző, hogy amikor elveszítünk valakit, azt kívánjuk, bárcsak többet mondtunk volna, bárcsak nyitottabbak lettünk volna, vállalva ezzel a sebezhetőségeinket is. Felidézzük azokat az alkalmakat, amikor visszafogtuk magunkat, vagy nem mondtuk ki, amit igazán éreztünk.
Mondd ki gyakrabban, hogy érzel, merj sebezhető lenni és légy őszinte. Így, még ha egy kapcsolat nem is ér jó véget, tudni fogod, hogy mindent elmondtál, amit szerettél volna.
3. Élj a jelenben
Ha elveszítesz valakit, akit szeretsz, egyfajta sürgetést érzel. Ez emlékeztet arra, hogy az élet mulandó, és az idő egyre csak fogy.
Úgy tehetsz minden egyes pillanatot igazán értékessé, ha megtanulsz a jelenben élni. Ha együtt vagy valakivel, akit szeretsz, szentelj neki teljes és osztatlan figyelmet, mert ezekből a pillanatokból lesznek később azok az emlékek, amik mindennél fontosabbak.
A tudatosság, a mindfulness rendkívüli módon értékessé teszi az életet. Ha időt adsz magadnak arra, hogy egyszerűen csak lélegezz és arra koncentrálj, ami éppen előtted van, mélyebben megbecsülöd a saját életedet.
4. Az apróságok nem számítanak annyira, mint gondolnád
Gyakran bosszankodsz apró kellemetlenségek miatt? Például, hogy a párod nem képes a szennyesbe tenni a koszos ruhákat, vagy, hogy a gyerekek folyton rendetlenséget hagynak maguk után? Az ilyen kellemetlen apróságok bosszantóak lehetnek, de valójában nem számítanak olyan sokat, mint azt a pillanat hevében gondolod. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenféle viselkedést el kellene fogadni, de nem érdemes túl nagy figyelmet sem fordítani ezekre a dolgokra.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ha pozitív dolgokról van szó, az apró örömek nagyon is sokat számítanak.
5. Az apró örömek sokat számítanak
Ha elveszítesz valakit, akit szeretsz, az apró, örömteli pillanatok sokat segíthetnek, és nyújthatnak némi vigaszt a keserűségben. A természet például különösen gyógyító hatású. De az olyan egyszerű dolgok is, mint egy csésze forró kakaó vagy egy jó könyv, megnyugtathatják a lelkedet.
A túlélők bűntudata gyakran megakadályozhat ebben, de emlékeztesd magadat arra, hogy nem kell bűntudatot érezned amiatt, ha jól érzed magadat.
6. A gyász és az öröm együtt is létezhet
Sokan hajlamosak vagyunk binárisan gondolkodni: jó-rossz, boldogság-szomorúság, bánat-öröm. Pedig ez nem így működik. Összetett lények vagyunk, az érzelmek egész skálájával. Lehetséges, hogy a gyász és az öröm együttes létezése paradoxonnak tűnik, de ez teljesen természetes és nagyon is emberi.
Az egyik pillanatban sírsz, a másikban pedig jól vagy és nevetsz egy vicces tévéműsoron. Ez a viselkedés teljesen normális, de bűntudatkeltő is lehet, ha nem tudod elfogadni a természetességét. Légy megértőbb magaddal: engedd meg magadnak, hogy gyászolj, de azt is, hogy újra örömet találj az életben.
7. A gyász soha nem múlik el teljesen
Ha elveszítünk valakit, a fájdalom soha nem múlik el teljesen, de idővel enyhülni fog. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok-sok év múlva, jóval azután, hogy már azt hitted, túl vagy rajta, váratlanul újra elhatalmasodik rajtad a fájdalom. Ezt a legkisebb apróság is előidézheti.
Ez azért van, mert ha elveszítünk valakit, akit szeretünk, úgy érezzük, önmagunk egy részét is elveszítettük, és már soha nem leszünk újra egészek.
A gyász nem olyasmi, amin túl lehet lépni. A gyász olyasvalami, amivel megtanulsz együtt élni.
Ne ostorozd magadat, ha ilyen pillanataid vannak. Ez nem jelenti azt, hogy gyenge vagy. Épp ellenkezőleg, azt jelenti, hogy elég bátor voltál ahhoz, hogy mélyen és őszintén szeress.
8. Fáj szeretni és elveszíteni valakit, de ha soha nem szerettünk, az még rosszabb
A szeretetet az élet egyik legnagyobb ajándéka, és ha nem tapasztalod meg ezt a köteléket, ha nem érzed ezt a mély ragaszkodást, az azt jelenti, hogy az emberi tapasztalat egyik leglényegesebb aspektusából maradsz ki.
9. Erősebb vagy, mint gondolnád
Az egyik legfontosabb lecke, amit megtanulsz, amikor elveszítesz valakit, az, hogy erősebb vagy, mint azt valaha is gondoltad. Valószínűleg úgy érzed, hogy összetör a fájdalom, de bármennyire is szenvedsz a teher alatt, idővel visszatalálsz önmagadhoz, és az életednek is új értelmet adsz.
Ez az új valóság, újfajta normalitás már soha nem lesz az, ami a régi volt, de ez egyben jó dolog is, mert megadja az újrakezdés esélyét. A világ megy tovább, és az idő nem áll meg, ezért így vagy úgy, de nekünk is tovább kell lépnünk, és így is fogunk tenni. Képesek vagyunk alkalmazkodni az új helyzethez, újra felépíteni az életünket és megtalálni benne a boldogságot, még akkor is, ha a világ örökre megváltozott a számunkra.
