A szeretet az alapja a létezésünknek. Egy meleg ölelés a szüleinktől, egy vigasztaló szó a barátainktól – ezek az érzelmi fejlődésünk alapkövei. De mi történik akkor, ha ez az alapszükségletünk nem teljesül? Ha csak kevés szeretetet kapunk, vagy ha teljesen hiányzik ez az érzés az életünkből?
Azok az emberek, akik szeretethiányban nőttek fel, és akik felnőttként sem részesülnek a szeretetben, gyakran sajátos jellemvonásokat alakítanak ki, amolyan védekezési mechanizmusként, hogy megtalálják a helyüket a világban.
Ezek a tulajdonságok, bár félreérthetők, valójában az érintettek ellenállóképességéről és alkalmazkodóképességéről tanúskodnak. Ha megértjük ezeket a jellemvonásokat, másképp tudunk viszonyulni az adott egyénekhez, és segíteni tudunk nekik abban, hogy tovább fejlesszék a bennük rejlő potenciált.
Íme 9 jellemvonás, melyet azok a felnőttek tanúsítanak, akik szeretethiányban szenvednek!
1. Önállóság
Akitől gyermekként megvonták a szeretetet, az megtanulta, hogy egyedül csak magára számíthat. Kialakult benne az önállóság érzése: tudja, hogyan gondoskodjon magáról, miként hozzon egymaga döntéseket, és megtanult kiállni az elveiért is. Az önállósága nem a túlélésről szól, hanem arról, hogy a saját kezébe veszi az élete irányítását.
Ez a tulajdonság, bár szükségszerűségből született, gyakran erős, rugalmas egyéniséggé kovácsolja az embert. De megvannak a buktatói is: ezek az egyének általában nem tudnak segítséget kérni, érzelmileg megnyílni, még akkor sem, ha szükségük lenne rá. Ha ezt megértjük, sokat javíthatunk a velük való kapcsolatunkon.
2. Érzékenység mások érzelmeire
A szeretethiányos emberek gyakran érzékenyek mások érzelmeire. Ennek az állhat a hátterében, hogy a helyzetükből adódóan úgy próbáltak kapcsolatokat teremteni, hogy empátiával viszonyultak másokhoz.
Kifejlődött bennük a képesség, hogy észrevegyék a finom érzelmi jeleket, hogy ráhangolódjanak mások érzelmeire, ezért jobban eligazodnak a társas interakciókban, támogatást tudnak nyújtani, és értelmes kapcsolatokat tudnak kiépíteni.
„Amikor valóban meg tudjuk hallgatni egy másik ember átélt élményét, az közös élménnyé válhat – közelebb hozva minket egymáshoz és elősegítve a megértést” – támasztotta alá Carl Rogers, pszichológus.
3. Virágzó kreativitás
Azok, akiktől megvonták a szeretetet, általában kreatív módon próbálják kompenzálni ezt a hiányt. Kreatív tevékenységükben találnak vigaszt, és ezeket használják fel a kimondatlanul maradt gondolataik, érzelmeik közvetítésére. Számukra a kreativitás életmentő tevékenység, ami által a tapasztalataik értelmet nyernek. Ezzel a képességgel, ezek az egyének innovatív megoldásokat találnak a problémáikra, és a kreativitásukból merítenek erőt az életben.
4. Erős függetlenségérzet
A szeretethiány erős függetlenségérzetet ébreszthet, ami bár szükségből fakad, idővel erős tulajdonsággá fejlődik, ami meghatározza egy felnőtt hozzáállását az élethez. Mivel ezek az egyének már gyerekként megtanulták, csakis magukra számíthatnak, erős felelősségérzet alakul ki bennük.
Ahelyett, hogy külső körülményeket vagy embereket hibáztatnának a problémáikért, a saját hozzáállásukra, tetteikre és válaszaikra összpontosítanak – ezeket irányíthatják, ezek felett van hatalmuk. És ez szabadságot ad nekik. A független emberek viszont nehezen kérnek segítséget, ami akadály lehet számukra az életben.
5. Mély vágy a valódi kapcsolatokra
Az egyik legerősebb tulajdonság, ami egy szeretethiányos felnőttben alakul ki, az a mély kapcsolatok iránti vágy: hogy valódi, szívből jövő, szeretetre alapuló kapcsolatokat létesíthessenek másokkal.
Nagyra értékelik a hitelességet és a mélységet a társas viszonyaikban, és gyakran keresik azokat, akik képesek megérteni és értékelni egyedi tapasztalataikat és perspektíváikat. A bizalom kiépítése jelenthet gondot számukra, de a kapcsolataikat egyébként a kölcsönös tisztelet, az empátia és a másik megértése jellemzi.
6. Hajlam az egyedüllétre
Furcsának tűnhet, de egy felnőtt, akitől megvonták a szeretetet, gyakran érzi jól magát egymagában. Ez nem egyenlő a magánnyal, inkább jelenti a saját társasága megbecsülését.
Ők egyedül érzik magukat igazán szabadnak, hiszen egymagukban nőttek fel. Így fedezhetik fel a belső világukat, nézhetnek szembe a félelmeikkel, ápolhatják az öngondoskodást. Számukra a magány a személyes fejlődés, az önfelfedezés, a gyógyulás szerves része.
7. Veleszületett késztetés a pozitív hozzájáruláshoz
Bár azt hinnénk, aki nem kapott jót gyermekként, felnőttként sem tud jót adni – ez tévedés! Azokban, akik szeretethiányban nőttek fel, kialakul ugyanis egy veleszületett képesség, hogy pozitívan járuljanak hozzá a környezetükhöz. Hogy segítsenek másoknak leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyekkel nekik egyedül kellett szembenézniük. Akár így választanak maguknak karriert, akár önkéntesként vállalnak munkát, ők meg szokták találni a módját, hogy jót adjanak. Ez pedig őket is jóérzéssel tölti el.
8. Az akadályok tanulási lehetőségként való felfogása
Akik szeretet nélkül nőttek fel, azokban gyakran kialakul egy szokatlan szemlélet az élet kihívásairól: számukra ezek nem akadályok, hanem lehetőségek a fejlődésre, a tanulásra, a növekedésre.
Ez a perspektíva nem pusztán egy védekezési mechanizmus, ez egy erőteljes életszemlélet, ami átértékeli a kudarc fogalmát. Számukra minden bucka egy ugródeszka a rugalmasság és az önfejlesztés felé. Ez a gondolkodásmód minden kihívást a kreatív lehetőségek forrásává változtat, és táplálja a személyes szabadság és hitelesség felé vezető utat.
9. A sokszínűség erős tisztelete
Mivel azokban az egyénekben, akiknek a szeretet hiányában kellett felnőniük, mély empátia alakult ki mások iránt, ők mély tiszteletet és megbecsülést alakítanak ki az emberi sokszínűség iránt. Megértik, hogy mindenkinek egyedi története van, amelyet különböző tapasztalatok alakítanak. Ez a felismerés mély tiszteletet ébreszt bennük a kulturális, társadalmi, személyes sokféleség iránt. És igyekeznek tanulni az általuk felismert különböző nézőpontokból, tapasztalatokból.
