A 85 éves Nguyen Van Chien, aki a vietnami Tien Giang tartományban él, 70 év elteltével sem szándékszik megválni lombkoronájától, ami mára 4 méteres, és sokkal inkább hasonlít a vitorlakötélhez, mint koronához.
Amikor még gondtalan gyerekként tengette életét Nguyen, csak simán hanyagságból hagyta nőni haját, és kontyba fogva hordta, végezte mindennapi teendőit. Egy alkalommal tanára azt javasolta, hogy épp ideje lenne megválni a túlnőtt hajtól. Ekkor még tett egy kísérletet Nguyen, de olyan szintű fejfájást érzett a hajvágás után, hogy többet meg se közelítette a fodrászt. Állítólag semmilyen fájdalomcsillapító nem tudta csökkenteni a fájdalmait.
Egy idő után már akkorára nőtt a haja, hogy képtelen volt azt rendszeresen mosni, szárítani és fésülni, így felhagyott mindenféle ápolással, és egy pofás varkocsba kötve “magára hagyta” haját. Az utóbbi 30 évben már buddhista tanként kezelve haját, egyáltalán nem is mossa, nem is tisztítja, csak nagyon ritkán, egy speciális olaj-víz keverékkel, aminél mindig ügyel, hogy ne tartalmazzon túl sok tisztítószert.
Valamit mégiscsak tud a kínai aggastyán, ugyanis 85 éves korában sem kell szemüveget viselni olvasásnál, és mai napig pusztaszerrel mássza meg a kietlen sziklákat, amik a kolostorokhoz vezetnek, vagy gondozza veteményesét. Ő mindezen pompás egészségét hosszú és érintetlen hajának tulajdonítja, szerinte ebben hordozza életerejét.
Egy szintén vietnami hajtulajdonos, Tran Van Hay egészen addig művelte ezt az egészség megőrző módszert, amíg az ő varkocsa 6 méter hosszúra, és 10 kilósra nem duzzadt, de sajnálatos módon 2 éve, 79 éves korában elhunyt.
