Mindannyian ösztönösen reagálunk a traumára, de néhányan közülünk nem is veszik észre, mi történik.
Milyen reakciónk lehet a traumára
Alapvetően négyféleképpen reagálhatunk, amikor traumát élünk át: harcolunk, menekülünk, megdermedünk vagy hízelgünk.
A küzdelem illetve a menekülés a két legismertebb válaszreakció (üss vagy fuss, más néven harcolj vagy menekülj reakció), a hízelgés pedig talán a legkevésbé ismert – sokan valószínűleg még nem is gondoltak rá, hogy ez valójában a traumára adott reakció.
A harci válasz a szervezetünk módja arra, hogy agresszívan nézzen szembe bármilyen észlelt fenyegetéssel.
Menekülési módban késztetést érzünk, hogy elmeneküljünk a veszélyforrás elől. A megdermedési reakció azt jelenti, hogy nem tudunk megmozdulni vagy reagálni az előttünk álló fenyegetésre.
Hízelgés esetén pedig megpróbálunk kedveskedni másoknak, hogy kitérjünk a konfliktus elől.
A hízelgés jelei közé tartozik, ha túlságosan egyetértő és segítőkész vagy, és túlságosan törekszel arra, hogy másokat boldoggá tegyél. Mivel azonban ez nem közismert reakció, az emberek többsége valószínűleg nem is tudatosítja, mi történik.
Elizabeth Kupferman terapeuta az Instagramon osztott meg egy bejegyzést ezzel kapcsolatban, amiben bemutatott 6 olyan embertípust, akik valójában megrekedtek ennél a kevéssé ismert válaszreakciónál.
1. A tanár kedvence
Az a típus voltál, aki órán folyton jelentkezett, és alig várta, hogy minden kérdésre helyesen válaszoljon? Vagy te voltál az a diák, aki emlékeztette a tanárt a házi feladatra?
A tanár kedvence típusú emberek kívülről nézve rendkívül idegesítőek lehetnek, de azt csak kevesen tudják, hogy ez egy traumára adott válaszreakció lehet.
„A hízelgő típusok úgy keresik a biztonságot, hogy megfelelnek mások igényeinek, elvárásainak és kívánságainak” – magyarázza Dr. Karin Gepp klinikai pszichológus.
A tanár kedvencei valószínűleg olyan stresszes környezetben nőttek fel, amelyben alkalmazkodniuk kellett, ezért minden áron meg akarnak felelni az embereknek.
Ha ezzel a problémával küzdesz, a pszichológusok szerint el kell érned, hogy érvényesítsd a saját tapasztalataidat, függetlenül attól, mit mondanak mások. Ezek a pozitív gondolatok jobb reakciókhoz vezethetnek.
Az is fontos, hogy önmagadat és a saját vágyaidat helyezd előtérbe.
2. Az önfeláldozó típus
Ha sokáig folyamodsz a hízelgéshez, hajlamos vagy elfelejteni, hogy ki vagy valójában. Elvégre az identitásod lényegében abból áll, aminek mások látnak, és ha ezen változtatni akarsz, mindent elölről kell kezdened.
Crystal Raypole és Alex Klein klinikai pszichológusok szerint az önfelfedezés azt jelenti, hogy alaposan kielemzed az életedet, és megfigyeled, mi az, ami hiányzik. Ha erre rájössz, onnantól már könnyű dolgod van.
Tegyél aktív lépéseket a vágyaid megvalósítása érdekében, és próbálj ki új dolgokat. Vezess naplót a fejlődésedről, és gondold végig, hová szeretnél eljutni a folyamat végén.
3. A mindenre hajlandó típus
Az, ha mindig mindenre igent mondasz, és minden feladatot elvállalsz, rendkívül fárasztó lehet. De hízelgőként valószínűleg nehezen mondasz nemet.
A hízelgők általában képtelenek egészséges határokat felállítani, ezért mások könnyen kihasználhatják őket.
4. A bocsánatkérő típus
A túlzott bocsánatkérés olyan szokás, amitől nagyon nehéz lehet megszabadulni, ha egyszer már kialakult. Emma McAdam terapeuta szerint a túlzott bocsánatkérésről azt is megállapították, hogy összefüggésbe hozható bizonyos mentális egészségi állapotokkal, például depresszióval, szorongással, traumával, maximalizmussal, illetve obszesszív-kompulzív zavarral, vagy más néven kényszerbetegséggel.
Ha szeretnél leszokni erről a rossz szokásról, íme, néhány dolog, amit megtehetsz ennek érdekében:
- Ne válaszolj reflexből. Gondolkozz el azon, valóban a te hibád-e az, amiért bocsánatot akarsz kérni.
- Fogalmazd át a mondanivalódat. Ahelyett, hogy azt mondanád, „bocsánat”, vagy „sajnálom”, mondd azt: „köszönöm a türelmedet.”
- Légy határozott és asszertív.
- Emlékeztesd magadat a saját értékeidre.
5. A hős típus
Ha megrekedtél a hízelgésnél, mint traumára adott válaszreakciónál, könnyen megtörténhet, hogy mindig mindenkinek megpróbálsz segíteni, és egyfajta terapeuta vagy a baráti társaságodban. Ez azt jelenti, hogy a barátaid minden problémájukkal hozzád fordulnak, és elvárják, hogy megoldást találj azokra. Bár ez kedves gesztusnak tűnhet a részedről, könnyen függőséghez vezethet.
A szakértők szerint amikor segítünk másoknak, az agyunk három vegyi anyagot bocsát ki, amelyeket gyakran a boldogságért felelős hormonoknak neveznek: szerotonint, dopamint és oxitocint. Emiatt a másoknak való segítségnyújtás idővel igazi függőséggé válhat, ez pedig veszélyes lehet.
Ahhoz, hogy erről leszokj, el kell kezdened egyenrangúként kezelni magadat másokkal. Ugyanakkor fogadd el, hogy nem tudsz mindenkit megmenteni, és néha hagynod kell, hogy mások egyedül oldják meg a problémáikat.
6. Az önző manipulátor típus
Valószínűleg azt mondták neked, hogy ha önmagadat helyezed előtérbe, az önzőség. Pedig attól, hogy valaki önmagát helyezi előtérbe, még nem feltétlenül lesz önző, vagy legalábbis az önzés nem mindig rossz dolog.
Néha szükség van arra, hogy önmagunkat helyezzük előtérbe, hogy boldogok legyünk. Ha ezután arra fordítjuk az energiánkat, hogy másokat is motiváljunk és inspiráljunk, nem beszélhetünk valódi önzésről.
Fontos megértenünk a traumára adott különböző reakciókat, és azok hatásait, következményeit, mert csak így léphetünk ki a káros mintákból, és vehetjük át az irányítást az életünk felett.