Ha valóban jól akarjuk érezni magunkat, nem elég kizárólag csak a testünk jólétével foglalkozni – ápolnunk és táplálnunk kell a lelkünket is, azt a bizonyos láthatatlan és megfoghatatlan motort, mely fáradtságot nem ismerve hajt minket belülről. A tárgyak, a javak, a halmozás önmagában nem boldogít. Ahhoz, hogy elmondhassuk magunkról, ténylegesen jól érezzük magunkat a bőrünkben, ennél sokkal mélyebben kell kotorásznunk, és bizony változtatnunk is kell a gondolkodásunkon.
Évezredek óta léteznek vallási és spirituális közösségek, kik általuk értelmesnek tartott praktikák köré szerveződnek. A hitük, az elveik, a gyakorlataik és a tanításaik egyre inkább befolynak a mindennapi életünkbe, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.
Utóbbi években a pszichológus tudósok érdeklődését is felkeltették ezek a tanok, ezért beszélgetést folytattak a közösségekkel, megpróbálták megismerni a gyakorlataikat, olykor finomítani rajtuk, és tesztelni a hatásaikat a jólétre. Azok számára, akik hisznek ebben, és akik valamilyen módon is spirituálisnak tartják magukat (a statisztikák alapján egyre többen), ezek a tevékenységek valóban különleges jelentőséggel bírhatnak.
Íme a spirituális gyakorlat öt olyan formája, mely a pszichológiai kutatások szerint növelik a jólétet.
1. Meditáció
A meditációs gyakorlatok olyan tevékenységek széles körére utalnak, amelyek az elme összpontosítására törekszenek. Tényleg szinte bármi lehet a figyelem lefoglalója a meditációs gyakorlat során: például a saját légzésünk, egy szó, a fény mozgása a padlón, egy madár hangja, érzelmi vagy fizikai fájdalom érzése, egy spirituális jelentőséggel bíró szöveg, egy szeretett személy kedvessége vagy az isteni jelenlét. Ma már számos alkalmazás létezik, mely segítséget nyújt a meditációban, lehetőséget adva arra, hogy bárki beépítse ezt a gyakorlatot a mindennapjaiba.
2. Áhítat
Dacher Keltner kutató úgy definiálja ezt a fogalmat, mint egy érzést, amit akkor érzünk, amikor egy hatalmas misztérium jelenlétében vagyunk, amely meghaladja a világról alkotott racionális képünket. Például valami hatalmas, időtlen vagy bonyolult dolog jelenlétében érezhetünk áhítatot. Más emberek is hagyhatnak bennünk csodálatot keltő érzést, mert elképesztő erényük, tudásuk vagy ügyességük van.
Hogy áhítatra leljünk, a céltudatos séta egy kiváló mód erre. Szabály, hogy legalább 15 percet szánjunk arra, hogy a természetben sétáljunk (erdőben, virágos mezőn, egy tó vagy folyó közelében), esetleg az éjszakai égbolt alatt, hajnalban vagy alkonyatkor, netán egy zivatar előtt. A praktika lényege, hogy engedjük magunkat elragadtatni a látványtól, fogadjuk be, amit lenyűgözőnek veszünk észre. Például ámuljunk el egy virág részletein, vagy véssük az elménkbe egy hullócsillag pillanatnyi felbukkanását. Fantasztikus a természet tökéletessége, nem igaz?
3. Megbocsátás
A megbocsátás a negatív érzelmek elengedésének folyamatára utal, és arra is, hogy már nem fűt a bosszúvágy, vagy már nem akarjuk elkerülni a másikat az általa okozott fájdalom miatt. Nem attól bocsájtunk meg igazán valakinek, hogy a szemébe nézve kimondjuk, megbocsájtottunk, elnézzük a hibáit, és elfelejtettük a bántó cselekedeteit.
Everett Worthington és munkatársai kidolgoztak egy konkrét megbocsátási gyakorlatot, amelyet a „REACH” (az angol recall=emlékezés, empathy=együttérzés, altruism=önzetlenség, choose=választás, hold=kitartás) rövidítéssel foglaltak össze. A gyakorlat lényege, hogy pontosan felidézzük, ki és mivel bántott meg minket.
Ezután igyekezzünk beleélni magunkat az illető helyébe, és próbáljuk meg elképzelni, milyen múltbeli vagy jelenlegi erők vezethették őt a tetteihez. Ha sikerült idáig eljutnunk, ezen a ponton már dönthetünk úgy, hogy megajándékozzuk magunkat a megbocsátással. Ám ha fájó érzések törnek felszínre, még nem állunk készen a továbblépésre, ezért vissza kell térnünk ehhez az átadási folyamathoz később.
4. Együttérzés
Az együttérzés annyit tesz, mint „együtt szenvedni valakivel”. Hogy növeljük az együttérzésünket, létezik egy meditációs gyakorlat, amelyben embereket hívunk magunkhoz, és jókívánságokat intézünk hozzájuk: „érezd magad biztonságban”, „érezd magad elégedettnek”, „érezd magad erősnek”, „élj könnyedén”. Kezdésnek gyakoroljuk egy szeretett személyre gondolva. Aztán továbbléphetünk egy ismerős idegenhez, például egy szomszédhoz. Ezután folytathatjuk egy olyan személlyel, akivel küzdünk, esetleg akitől undort vagy megvetést érzünk. Végül elképzelhetünk embercsoportokat, akiket nem ismerünk.
Az önsajnálat hasonló, ami olyan gyakorlatot foglal magában, amelyben szándékosan kedvességet adunk önmagunknak, melegséggel és gondoskodással felismerve, hogy mi is emberek vagyunk, korlátozott képességekkel. Olyan jókívánságokat terjeszthetünk magunk felé, mint például: „érezzem magam biztonságban”, „érezzem magam elégedettnek”, „érezzem magam erősnek”, „éljek könnyedén”.
5. Hála
Robert Emmons szerint a hála nem más, mint az életünkben lévő jó dolgok felismerése, és annak elismerése, hogy ez a jó rajtunk kívüli forrásokból származik. Erre is létezik egy jól bevált gyakorlat, melyet a „három jó dolog”-ként emlegetnek. Lényege, hogy minden egyes nap végén gondolatban lassítunk, és megízleljük, megosztjuk vagy leírjuk az adott napunk három jó dolgát. Ezután értékeljük és köszönetet mondunk azoknak a forrásoknak, melyek mindezeket lehetővé tették számunkra.
A hála gyakorlásának egy másik egyszerű, de hatékony módja, hogy levelet vagy jegyzetet írunk, amelyben kifejezzük elismerésünket azoknak az embereknek, akik valami különlegeset tettek értünk – valamit, ami pozitívan hatott ránk, vagy amitől jól éreztük magunkat –, és akiknek nem fejeztük ki eléggé mély hálánkat. Aztán eljuttat(hat)juk hozzájuk az üzenetünket.
A fenti praktikák mind gyakorolhatók egyénileg, de a fokozott hatás érdekében a legjobb, ha közösségben, egy nagyobb cél által motiválva használjuk őket. Hiszen mindannyian hordozzuk a fényt, de amikor összejövünk, a fényünk még fényesebben ragyog – mondta egyszer valaki, és ezt ennél szebben már senki sem tudná megfogalmazni.
