A környezetünk és a társadalom hajlamos állandó nyomást gyakorolni ránk mindenféle szempontból. A sorozatot nyitja az óvoda, a mókuskerékbe való beszoktatás első epizódja, aztán jön a „kötelező” lediplomázás, egy „jól fizető, menő” munkahely, amitől majd mindenki elájul, aztán a párválasztás és az esküvő, mert mit szólnak a szomszédok, ha függetlenül éljük az életünket, végül pedig, ha ez is megvan, akkor jöhet a gyermekvállalás – előbb egy, aztán még egy, mert ez „így van rendjén”.
Vannak, akik teljesen azonosulni tudnak ezekkel a mérföldkövekkel, és valóban alig várják, hogy szülők lehessenek. Az életüket az teszi teljessé, hogy gyönyörködhetnek a gyermekükben, és legszívesebben elhalmoznák a közösségi médiát a legzabálnivalóbb fotókkal.
De gondolnunk kell azokra is, akik mindettől idegenkednek, és akik bizony kellemetlenül érezhetik magukat, amiért ők nem erre vágynak, amiért őket ez az idilli, családi mámor nem tenné boldoggá – gond lenne velük? Vagy talán azokkal van gond, akik gyermeket vállalnak? Nem, mindkét tábor teljesen rendben van.
A kapuzárási pánik sokakra rá szokott törni az életben, és lemaradva érezhetik magukat, miközben körülöttük mindenki szárnyal a babaszagú boldogságtól. De ha úgy érzed, ez a nyomás csak kínozza a lelkedet, de valójában nem bírsz azonosulni vele, engedd el.
A házasság és a gyerekvállalás hagyományos útja nem mindenkinek való – és ezzel egyáltalán nincs semmi baj. A szabályokat is a kivételek szokták erősíteni, tehát ne legyen miatta bűntudatod. Vannak, akik egyszerűen nem arra születtek, hogy szülővé váljanak, és ebben semmi megvetnivaló nincs. Attól még mind értékes emberek, akik a maguk módján sok jót cselekedhetnek a világban.
Íme az 5 jele annak, hogy te is közéjük tartozol!
1. Hiányzik belőled a szülői szerep
Már kiskorban nyilvánvalóvá válik, hogy vannak, akik egyértelműen szülőknek születnek. Te viszont nem. A gyerekek valahogy nem a te világod. Semmi bajod velük, de nem ájulsz el és kezdesz rögtön gügyögni, ha meglátsz egy kisbabát. Attól még felismered és értékeled, hogy a szülői lét milyen hatalmas elkötelezettséggel jár. Viszont ez nem a te pályád, és inkább vagy őszinte magaddal, minthogy félszívvel vállald a szülőséget.
2. Nagyra értékeled a személyes szabadságodat
Amikor látod, hogy a barátaid mennyire elfoglaltak a gyerek(ek) mellett, nem irigyled őket. Számodra a függetlenség értékesebb kincs, mint felelősséget vállalni egy élő, érző és lélegző emberi lényért, ami megrémisztő. Gyerekkel valóban átíródnak az utazások, korlátozottabb a mozgástér, ezért ha ez a hobbid, teljesen érthető, miért marad első helyen számodra a személyes szabadságod.
3. Pénzt akarsz spórolni
Gyermek mellett ez szinte lehetetlen. Bár mindannyian szeretjük az anyagi biztonságot, ez új családtag érkezése alaposan megcsapolhatja a kasszát, még akkor is, ha csak a létfontosságú dolgokat szerezzük be. A babaholmi pokolian drága.
És bár minden feltétel adott, hogy nagy családot alapítsunk, „a nemzet gyarapítása” helyett okosabb lenne átgondolni, hogy anyagilag el tudjuk-e látni magunkat, a családunkat és a születendő gyermekünket. Vagy robotolni akarsz életed végéig, hogy a bébiszitter nevelje a gyermeked, aki gyakorlatilag megkapja a fizetésed? Ennek fényében teljesen észszerű, sőt intelligens dolog úgy dönteni, hogy nemet mondasz a szülői létre, függetlenül attól, hogy mit mond a társadalom.
4. Hiányzik belőled a türelem vagy az érzelmi stabilitás
Ha érzelmileg nem állsz készen rá, hogy egy új életről gondoskodj, akkor ne tedd. Nehezebb azoknak szülővé válni, akiknek nehéz gyerekkoruk volt, és akik bizonyos traumákat cipelnek magukkal abból az időből.
A jó szülői szerepvállalás nagyfokú türelmet és érzelmi rugalmasságot igényel, amire nem mindenki képes. Szóval ha nem tartasz még ott, nincs semmi baj. Ennek felismerése és elfogadása értékesebb, mint hazudni önmagadnak.
5. Környezetvédelmi és világnézeti aggályaid vannak
Mielőtt valaki gyermeket vállal, valószínűleg alaposan átgondolja, milyen következményekkel jár ez a döntés, főleg úgy, hogy már nem csak magát kell néznie, hanem a kisbabáét is, akinek majd életet ad. A világunk ma egy szupernek tűnő hely, amiben mindenünk megvan, csak épp a biztonságunk nincs. Nem garantált a munkahelyünk, a havi bevételünk, az albérletünk, az egészségünk… És ott van a túlnépesedés, a klímaváltozás, a háború lappangó veszélye és a bolygónk fennmaradásának kérdése, ami sokakat eltántorít a babaprojekttől.
Naponta közel 400 000 csecsemő születik, akik közül sokan szegénységbe és éhezésbe kerülnek, sokan közülük egy igazságtalan világot fognak örökölni, és mindannyian érző lények, akik fogékonyak a fájdalomra és a szenvedésre. Borúlátó és szomorú gondolat, de mind érvényes szempont és ok arra, hogy kétszer is meggondold a gyermekvállalást.
Összefoglalva, nem mindenki alkalmas arra, hogy szülő legyen, és ezzel nincs is semmi baj. Nem vagy kevésbé jó ember, ha nem akarsz gyermeket. Az életben fontosabb olyan döntéseket hozni, melyek összhangban vannak a személyes céljaiddal, az álmaiddal, az értékeiddel, minthogy belekényszerítsd magad egy társadalmi szerepbe, melynek kudarca egy érző lelket is érinthet.
Ne élj másokért. Hozz döntéseket a saját érdekeid és a saját mélyen legbelül lévő vágyaid alapján, nem pedig a társadalom vagy a szülők kívánságai alapján. Ne feledd, hogy csak egy életed van. Tegyél érte, hogy az jó legyen.