Az utóbbi időszakban rengeteg híradás, információ látott napvilágot az élelmiszerekbe kerülő méreganyagok egészségre gyakorolt hatásairól. Sosem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a tudatosítását, ezért az alábbiakban 4 olyan méreganyagról olvashattok, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a szervezetre.
Peszticidek: a peszticideket a mezőgazdaságban alkalmazzák a nem mezőgazdasági területeken található növények növekedésének szabályozására vagy más célokra (például fa tartósítására, fertőtlenítésre vagy egyes háztartási célokra használt biocid termékek). Ezenfelül kártevők irtását vagy az ellenük folytatott védekezést is szolgálhatják.
A peszticidek feladta az ember szempontjából kártevő élőlények elpusztítása. Ellentétben a többi vegyi anyaggal, ahol ez csak káros mellékhatás, a peszticidek funkciójuknál fogva mérgek, kivétel nélkül veszélyes vegyi anyagok, szennyezik a környezetet és károsítják az élőlényeket. A világ országaiban számos, 400 is több káros hatású peszticid van forgalomban, miközben a növényvédőszer maradékok megtalálhatóak az élelmiszerekben. A peszticidek lassan bomlanak le, ezért szinte minden mezőgazdasági területen és minden emberben megtalálhatók, felborítják az ökorendszert és csökkentik a biodiverzitást.
A BGH növekedési hormon: a szarvasmarha növekedési hormont (BGH) a mezőgazdaságban a tejhozam növelésére alkalmazzák. A proteinszerkezetű vegyület szintetikus előállítását sikerült megoldani, így a becslések szerint az amerikai szarvasmarha-állomány legalább 30 %-át rekombináns hormonnal (rBGH) kezelik. Az rBGH-t tartalmazó tejtermékek egészségkárosító hatása napjainkban élénk viták tárgyát képezik. A kezelés növeli az inzulinszerű növekedési faktor mennyiségét a tejben, amelynek rendszeres fogyasztása egyes szakemberek szerint fokozza egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Az EU legtöbb tagállamában tilos a BGH alkalmazása hozamfokozóként, azonban az ilyen módon előállított termékek exportját nem tiltják.
Adalékanyagok: közel 2000 féle adalékanyag (színezékek, mesterséges aromák, stabilizátorok, textúrák, édesítőszerek) használata engedélyezett az élelmiszeriparban. A kutatások azt mutatják, hogy egyes gabonapelyhekben, fagyiban, szénsavas üdítőitalokban, cukorkákban, süteményekben és tésztákban található ételszínezékek rákkeltőek lehetnek. Mindenképp kerüljük az aszpartámot, a brómozott növényi olajat, a BHA-t, a BHT-t, az MGS-t, a nitriteket, a szacharint, a szulfitokat és a különböző színezékeket.
Genetikailag módosított növények és élelmiszerek (GMO): genetikailag módosított élelmiszernek nevezünk minden olyan terméket, amely bármilyen formában genetikailag módosított szervezetet tartalmaz. Az eljárás során megváltoztathatják a növény vagy állat saját génállományát vagy idegen szervezettől is kaphat új géneket. A GM-növények létrehozásának célja a mezőgazdasági hozam növekedése, a gyomirtókkal és a kártevőkkel szembeni ellenálló-képesség kialakítása volt. A GMO-val kapcsolatban rendkívül heves viták dúlnak, hisz míg az Egyesült Államokban legális a termesztésük, addig az EU tagállamaiban csupán 2004-től oldották fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó tilalmat. A GMO termesztésben rejlő előnyök ellenére számos megválaszolatlan kérdés van a GMO növények hatását illetően. Termesztésük során megterhelik a környezetet, a vegyszerfelhasználásra ugyanúgy szükség van, ráadásul a kártevőkben is kialakulhat a rezisztencia képessége. Csökken a biodiverzitás, a genetikailag módosított organizmusok pedig bekerülnek a természetes környezeti körforgásba.
A szakemberek megosztottak a GMO növények emberi szervezetre gyakorolt hatását illetően is. Egyesek úgy vélik, hogy károsítják az egészséget, míg mások szerint veszélytelenek.
Fontos kérdés az is, hogy az emberi szervezetre milyen hatásai lehetnek a genetikailag módosított élelmiszereknek. A megoszló szakmai vélemények között akad olyan, ami előrevetíti az esetleges egészségkárosító hatásukat és olyan is, ami szerint nem kell számolni ilyen jellegű veszéllyel. Abban viszont sokan egyetértenek, hogy a környezeti károk és az élővilág sokszínűsége csökkenésének veszélye miatt kerülni kéne az alkalmazását.
