Ha megvilágosodásra törekszel, elkerülhetetlen, hogy előbb a sötétben tapogatózz. Néha olyanok vagyunk, mint a kutya, ami a saját farkát kergeti: nem tudjuk, hogy amit keresünk, valójában bennünk van.

De amikor sikerül megtalálni az utat a tudatosság magasabb szintje felé, minden megváltozik, és másképp látjuk a dolgokat. Ezt a 3 isteni igazságot akkor fedezheted fel, amikor sikerül elérned a tudatosság és a megvilágosodás magasabb szintjét.

1. A valóság csak a megfigyelő önkivetítése

A taoisták szerint a megvilágosodás felé vezető út azzal kezdődik, hogy kifordítjuk a tekintetünket. Egy afrikai közmondás szerint pedig: „Ha nincs belső ellenség, a külső ellenség nem árthat nekünk.”

Még a tudomány is ehhez az igazsághoz jut el, amikor megpróbálja megérteni a kvantumvilágot. Egy tudományos kísérlet bebizonyította, hogy a megfigyelő szó szerint csak a megfigyelésével hozza létre a valós eredményt.

Egy másik kutatás azt állítja, hogy az emberi érzelmek alakítják a valóságot. Ha mindezt összegezzük, arra a felismerésre jutunk, hogy igaz az, amit a spirituális vezetők évszázadok óta állítanak: hogy a valóság csak a megfigyelő kivetülése, nem metafora, hanem valóságos tény.

A magasabb tudatosság elérésekor rájövünk, hogy a körülöttünk lévő világ nem más, mint belső világunk vetülete. Ami belül van, az kívül is megnyilvánul. A boldogságra, a megvilágosodásra és az elégedettségre való törekvésünk abban rejlik, hogy eltöltjük magunkat a világra kisugárzott fénnyel és szeretettel.

A tudatosság olyan, mint egy energiamező, amelyet Mai Agate Valjataga szavaival lehet a legjobban leírni: „A tudatosság az egész lényedben rejlik. Az öntudat olyan, mint egy belső fény, ne úgy képzeld el, mint azt a fényt, amit láthatsz, a fény és a tudatosság egy és ugyanaz a dolog.”

2. Minden ugyanannak az egységnek a része

Mindannyian egyek vagyunk, kapcsolódunk egymáshoz és az egész teremtéshez. LJ Vanier így értelmezi ezt az egységességet: „Az univerzum érzéki megnyilvánulás. Az univerzum szórakoztató. Az univerzum Isten. A fizikai testem az alkotóm vetülete, mert én csak az ő testének egy sejtje vagyok. Én úgy látom, hogy a bolygók is ilyen sejtek, hogy mi mindannyian sejtek vagyunk a sejtekben. Az aurám az én protoplazmám, a testem pedig az atommag.”

„Az egész univerzum minden pillanatban teremtés, sejtek szaporodása és halála. Úgy látom az ősrobbanást, mint azt a pillanatot, amikor a hím ivarsejt belépett a petesejtbe. Úgy látom a Tejútrendszert, mint az istenek ivarsejtjét, és úgy látom önmagamat, mint egy univerzumot. Mivel képes vagyok életet teremteni és a teremtés része vagyok, én is isten vagyok. Amikor életet teremtünk, létrehozunk egy sejtekből álló univerzumot, saját, egyedi tudattal, legyen az bármilyen kicsi.”

A sejtjeink minden emlékünket tartalmazzák. Minden ember tud mindent, amire szüksége van. Csak éppen elfelejtjük azt. Még nem jöttünk rá, hogy olvashatnánk a kvantum mezőben.

3. Az együttérzést alábecsülik

Úgy gondolják, hogy ha egy lélek nem rendelkezik tiszta és valódi együttérzéssel mások iránt, valójában nem tekinthető megtestesült léleknek. Az együttérzést viszont nem mindig könnyű elérni és fenntartani magasabb perspektívából. Ez arra kényszerít bennünket, hogy tegyük félre a saját egónkat, és emelkedjünk fel, amíg minden lényt gyermeknek nem látunk.

Bizonyos értelemben mindannyian csecsemők vagyunk ebben az univerzumban. Megvilágosodott elmére van szükségünk, hogy felemelkedhessünk és egy magasabb rendű útra léphessünk. Miután megvilágosodott, lelkünk végre meglátja a belső világosságot, és tudatosan az igazságos ítéletet, megértést és szeretetet választja. Az, hogy igazságosak vagyunk, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy igazunk is van. Azt jelenti, hogy szeretetet, együttérzést és megértést tanúsítunk, függetlenül attól, hogy mit gondolunk helyesnek.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.