Fontos, hogy a szülők aktívan dolgozzanak saját gyerekkori traumáik gyógyításán, hogy jobb életet biztosítsanak a gyerekeiknek.
Egy terapeuta megosztott egy listát az Instagramon azokról a dolgokról, amelyeket a szülőknek abba kellene hagyniuk, hogy ne hagyjanak érzelmi sebeket a gyerekeikben.
Morgan Pommells, a kanadai Ontario államban élő gyerekkori traumákkal foglalkozó terapeuta 12 pontban gyűjtötte össze tanácsait, és arra kéri a szülőket, figyeljenek ezekre a dolgokra, hogy megkíméljék a gyerekeiket a lelki sérülésektől.
„A dolgok, amikért traumaterapeutaként könyörgök a szülőknek, hogy hagyják abba” – írta Pommells a bejegyzésében.
1. Az, ha kiabálni kezdesz a gyerekkel, amint hazaérsz munkából.
2. Ha az egész családot a hallgatásoddal bünteted, amikor rossz kedved van.
3. Ha agresszívan vagy hangos zajokkal ébreszted fel a gyereket.
A terapeuta elmagyarázta, hogy a kiabálás kárt tesz a gyerekek idegrendszerében, de ezenkívül semmit nem érünk el vele.
„Mindezek a dolgok kiválthatják a szervezet stressz válaszát, ami arra késztethet minket, hogy az üss vagy fuss reakcióban maradjunk, ha tartósan félelemben kell élnünk” – írta.
A következő 3 pontban a terapeuta az érzelmi reakciókkal foglalkozott:
4. Ha eltérően bánsz a testvérekkel, olyannyira, hogy valaki egyértelmű kedvenccé válik.
5. Azt mondani, „ezek szerint én vagyok a legrosszabb anya”, amikor a gyerek megosztja veled a fájdalmát.
6. A bocsánatkérés megtagadása abból az elgondolásból, hogy neked szülőként nem kell ezt megtenned.
A következő pontokban Pommells kifejtette, hogy a gyerekek nem felelősek a szülők érzéseiért, és a felnőtteknek soha nem lenne szabad ezt éreztetniük velük, és nem szabad rajtuk levezetniük a feszültségüket.
7. Elvárni, hogy az egész háztartás tojáshéjon járjon, amikor rossz kedved van.
8. Az, ha nem véded meg a gyereket a másik szülőtől, amikor az valami károsat tett.
9. Az, hogy úgy fordulsz hozzájuk érzelmi támogatásért, ahogy azt egy partnerrel tennéd.
Megjegyezte, hogy a szülőknek minden helyzetben a gyerekeik biztonságát kell előtérbe helyezniük.
10. Ha igazságtalanul bánsz a gyerekeiddel, mert a világ sem igazságos. Ez valójában semmire nem készíti fel őket, az életre szóló traumatizálás lehetőségén kívül.
11. Ha a gyerekeidet a saját magad „meghosszabbításaként” kezeled. Sokkal többek ennél.
12. Azt hiszed, hogy hálásnak kellene lenniük azért, mert eteted őket, és tetőt adsz a fejük fölé. Ez a dolgod szülőként.
„Mindegyik példa pontosan ugyanazt a problémát veti fel: a saját nézőpontodat (amely nagyrészt a saját gyógyítatlan fájdalmadban gyökerezik) ráerőlteted a gyerekedre anélkül, hogy először a saját világát és a saját szükségleteit vennéd figyelembe” – írta a szakértő.
„Ez az, ami később az életben nehezteléshez, szorongáshoz és alacsony önbecsüléshez vezet. Ez vezet ahhoz, hogy a gyerekednek nincs önismerete, mert a nevelésének nagy része azon alapult, hogy te magadat látod benne, ahelyett, hogy valóban olyannak látnád őt, amilyen.”
Pommells ugyanakkor szilárdan hisz abban, hogy a szülők 99,9%-a a tőle telhető legjobbat teszi, és a legtöbb hasonló hiba tudat alatti szinten történik. De ez nem jelenti azt, hogy azok következmények nélkül maradnak, vagy, hogy ne kellene jobbra törekednünk.
A szülők döntő szerepet játszanak annak biztosításában, hogy gyerekeik biztonságos és gondoskodó környezetben nőjenek fel, ami segít minimalizálni a gyerekkori trauma kockázatát.
Ha a szülők szeretetteljes és biztonságos környezetet teremtenek, a gyerekeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki pozitív önértékelés és erős identitástudat. Ez az alap segíthet nekik eligazodni a társas kapcsolatokban, pozitív énképet kialakítani és kezelni a társadalmi nyomást.
Fontos megjegyezni, hogy egyetlen szülő sem tudja teljesen megvédeni a gyerekét a trauma minden lehetséges forrásától. Azzal azonban, hogy aktívan dolgoznak a gyerekkori traumák körforgásának megszakításán, jelentősen csökkenthetik a kockázatot, és mérsékelhetik a gyerekkori traumák hatását a saját gyerekeik életére.
