Természetes, ha meggyászoljuk elveszített házi kedvenceinket!

Mindegy, hogy egy, öt vagy tíz évet volt mellettünk, házi kedvencünk halála mély sebet hagy a lelkünkben. Mert szerettük őt, óvtuk, gondoskodtunk róla és ez érzelmileg mély kötődést hozott létre.

Tehát hogyan nézzünk szemben a fájdalommal? Erre válaszol Ștefania Voia pszichológus.

Miért érint nagyon mélyen egy házi kedvenc elveszítése?

Nagyon sok kisállat tulajdonos úgy tekint a házi kedvencére, mint egy emberi lényre, ezért nagyon ragaszkodik hozza. Sok esetben kedvencünk szinte családtagként van jelen az életünkben. Különösen az egyedül álló emberek esetében az érzelmi kötődés az átlagosnál is szorosabb, mivel az állatok képesek a feltétel nélküli szeretetre az emberekkel ellentétben és soha nem okoznak csalódást a gazdik számára. Másfelől, egy házi kedvenc mindig függ a gazditól, akárcsak egy gyerek a szüleitől. Ez a fajta kapcsolat kihat a gazdira, aki képes úgy tekinteni kedvencére, mint saját gyerekére. Ebben az összefüggésben egy ilyen kisállat elvesztése nagyon nagy fájdalmat okozhat a gazdi számára.

Hogyan szabadulhatunk meg a bűntudat érzésétől, ha kedvencünk elaltatására kényszerülünk?

Mikor a házi kedvencünk gyógyíthatatlan betegségben szenved, akkor teljes mértékben az őt gondozó személytől függ, ő az, aki enyhítheti valamilyen módon fájdalmát. Abban az esetben, ha nagymértékű a fizikai fájdalom és a gyógyulás esélyei minimálisak, kedvencünk minden egyes napja egy küzdelem lehet. Ilyen körülmények között a gazdi akkor tesz legnagyobb tanúbizonyságot szeretetéről és együttérzéséről, ha megtalálja a leghumánosabb módját a szenvedés megszüntetésére, legyen az akár az elaltatás. Ebben a kérdésben nincs helye a bűntudatnak, hiszen döntésünk révén segítettünk kedvencünknek a lehető legrövidebbre szabni a szenvedését, még ha ez számunkra fájdalmat is jelent.

De hogyan magyarázhatjuk meg a gyerekeknek a házi kedvenc elveszítését? Indokolt-e, hogy a nemes cél érdekében ne mondjunk igazat nekik?

A gyerekek számára kis kedvencük elveszítése talán az első szomorú élményt jelentheti számukra és fontos, hogyan dolgozzák fel. A felnőtt szerepe, hogy megmagyarázza, természetesen az ők szintjükön, hogy az elmúlás az sajnos az élet velejárója.

Ha gyerekünk olyan kicsi még, hogy nem értheti meg az elmúlás gondolatát, ezt a szomorú eseményt egy kis történet formájában is felvezethetjük számára, kihangsúlyozva, hogy mennyire jobb volt így az állat szempontjából, mivel nem szenvedett tovább. Nagyobb gyerekünknek azonban elmondhatjuk az igazságot, segítve neki ennek feldolgozásában és vele együtt megélni a gyászt. Nem javallott az igazság elhallgatása, mert előbb – utóbb fény derül rá és a gyerek úgy éli meg, hogy elárultuk őt.

És vajon jó ötletnek számít ebben az esetben, ha az űrt egy új kis kedvencet vásárlásával próbáljuk pótolni?

Mint minden veszteség után, ebben az esetben is jó, ha időt adunk magunknak a gyászra, még akkor is, ha egy kis állatról van szó. Ez segíthet abban, hogy elfogadjuk a helyzetet és átéljük a vele járó érzelmeket.

Egyes emberek esetében a gyászt segíthet feldolgozni egy másik kedvenc vásárlása, az iránta érzett gondoskodás érzésének újra átélése. Ezáltal elfogadjuk a múltat és van bátorságunk egy újabb érzelmi kötődésre a jövőben. Más emberek számára megkönnyíti a gyászt, ha új kedvenc helyett, a régi emlékére egy rá emlékeztető tárgyat, esetleg egy növényt vásárol, és azt gondozza.

Ha érdekelnek további cikkeink, iratkozz fel hírlevelünkre! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy az Instagrammon.


Ha tetszett a cikk, nyomj egy Like-ot is.






Facebook hozzászólások:

2 thoughts on “Természetes, ha meggyászoljuk elveszített házi kedvenceinket!

  1. S.Gábor

    Ezért a cikkért köszönet illeti meg a szerzőt, Ștefania Voia pszichológust! Hihetetlen fontos dologra hívta fel a figyelmet! E dolog fontosságát az Új Medicinát ismerők nagyra értékelik! Ezt a cikket minden embernek ajánlott lenne elolvasni, főleg 10 éves kor alatti gyermeket nevelő anyáknak! Aki az Új Medicinát nem ismeri, annak nem jelent különösebb fontosságot a cikk, pedig súlyos probléma elkerülését oldhatja meg!

    A Biológiai Törvényszerűségek ismeretében bizonyított, hogy egy “szeretett hozzátartozó”, “kedvenc állat” elvesztése a megért érzelmi traumát elszenvedő személyben szervi elváltozást idézhet elő, mégpedig annak függvényében, hogy a szeretett elvesztését hogyan élte meg. Ha biológiai konfliktus kialakulásának az 5 feltétel együttesen bekövetkezik, akkor nők esetében petefészek rák, a férfiak esetében hererák alakulhat ki.

    Az 5 biológiai konfliktus kialakulásának feltétel:

    1./ A konfliktus komolynak érzett, lesújtó, nyomasztó, felzaklató, drámai sokkélmény, stb.
    2./ Váratlanul, felkészületlenül ér, meglepetés erejével hat, akkor következik be, amikor nem számítunk rá
    3./ A konfliktus-helyzetet elfogadhatatlannak érjük meg
    4./ Elszigetelten érjük meg (Nem beszélünk róla senkinek!)
    5./ Átmenetileg nincs megoldás.

    Természetesen gyermek esetében is igaz!
    Különös felelőssége van ilyen essetben azoknak az anyáknak, akik 10 éven aluli gyermeket nevelnek, mert ha a gyerek nem is éli meg tragikusan, de az anya igen, akkor a gyermek képes és átveszi az anya érzelmi konfliktusát, ami által a gyermekben hasonló szervi elváltozás következik be. Ilyenkor az anyának egy óriási felelőssége van, hogy a fenti 5 feltétel ne teljesüljön. Ha 5 feltételből 1 feltétel nem teljesül, akkor a rák nem alakul ki! Az anyának el kell érni, hogy “érzelmileg egyensúlyban maradjon”, és el kell érni, hogy a gyermek “ne kattogjon” a bekövetkezett eseményen, ne alakuljon ki kényszeredett gondolata a témával. Az anya ismeri legjobban a gyermekét, ezért neki kell megtalálni a legmegfelelőbb módot, hogy a gyermek lelki egyensúlyban maradjon. Részletesebb ismertetés itt nem megoldható.

    Ismét köszönet illeti meg a Filatropikum.com-ot a cikk közléséért!

    Válasz
  2. S.Gábor

    Szíves elnézést kérem minden Tisztelt Olvasótól és a Moderátortól, amiért szeretném kiegészíteni a fentieket, de nagyon hozzátartozik.
    A Biológiai Törvényszerűség igaz az állatok esetében is! Az ember “tudatosan” az állat “ösztönszerűen” él és cselekszik. Az állat is képes elszenvedni konfliktust, ha a szeretett gazdáját, vagy kutyatársát, alomtársát veszíti el. Több olyan hír látott napvilágot, hogy a szeretett gazda elhunyt, és a szeretett kutyája évekig naponta látogatta a gazdi sírját a temetőben. Megjelent hír, hogy a gazda halálát követően a kutya nem evett és éhen-pusztult. Az 5-ös Főközlekedési úton egy kutyapár futott át, miközben az egyiket elgázolta egy autó. Az életben maradt társa 2 nap a tetem mellett feküdt, majd a tetem elszállítását követően 5 napig visszatért a gázolás helyére.
    Biológiai Törvényszerűség értelmében a növények is elszenvednek konfliktust. Ha egy virágot megszokott helyéről átültetnek, akkor azt szokták mondani, hogy “megsínylette az átültetést. Ha egy napfényt, világosságot szerető növényt árnyékos helyre ültetnek, megszenvedi. És fordítva is igaz. Ha egy növényt nem ápolnak, nem gondoznak, szintén elszenvedi a konfliktust, ledobja levelét, elhullatja virágait.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Top