“Anélkül szeretni, hogy tudnánk hogy kell, megsebesíti azt, akit szeretünk.”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
Tudod, hogy egy párkapcsolatban a “Szeretlek” kimondása óriási lépést jelent. Ez biztos. De honnan tudod, hogy mikor jött el ennek a lépésnek az ideje a párkapcsolatban? Illetve, honnan tudod, hogy igazán úgy gondolja-e az, aki kimondja? S ami még fontosabb, honnan tudod, hogy ez ténylegesen neked szól, vagy önmagának? Nos, pontosan erről beszél Thich Nhat Hanh buddhista zen mester, a “Hogyan szeressünk?” című könyvében.
Alább elmagyarázza, hogy a “Szeretlek” miért nem mindig azt jelenti, amit gondolsz.
Thich Nhat Hanh tanításának az az elmélete, miszerint “a megértés a szerelem másik neve”. Más szóval, szeretni valakit annyit jelent, mint teljes mértékben megérteni az ő szenvedését.
A zen mester szerint, amikor az emberek azt mondják “Szeretlek”, akkor az egó vezérli őket és az “Én”-re – vagyis önmagukra – fókuszálnak: Én szeretlek téged. De Thich Nhat Hanh szerint az igaz szerelemhez el kell szakadni az egótól és meg kell érteni, hogy ebben közösen vagyunk benne:
“Amikor azt mondjuk, <Szeretlek>, gyakran önmagunkra fektetjük a hangsúlyt, Én vagyok az, aki szeret téged, és kevésbé annak a szeretetnek a minőségére, amit felajánlunk. Ez azért van, mert az egó fogságában vagyunk. Azt gondoljuk, hogy csakis önmagunk vagyunk, mindentől függetlenül, önmagunkban létezünk. Azonban ilyen nincs, így nem tudunk létezni. A virág csupán olyan, nem-virág elemekből épül fel, mint a klorofill, napfény és víz. Ha mind elvennénk ezeket a nem-virág elemeket a virágtól, akkor a virág sem létezne. A virág sem létezhet csak önmagában egyedül – nem virágból van, hanem földből, vízből és napfényből. Az ember is ilyen. Nem létezhetünk csak önmagunkból, mindentől függetlenül. Én csupán olyan, nem-én elemekből állok, mint a Föld, a Nap, a szüleim, az őseim – nélkülük képtelen lennék létezni. Egy párkapcsolatban, ha képesek vagyunk felismerni ennek az egymás közötti kölcsönösségnek a fontosságát, akkor érezni fogjuk, hogy az ő szenvedése az én szenvedésem, az ő boldogsága pedig az én boldogságom. Ha így tudsz látni, akkor képes leszel másképp beszélni és viselkedni. Ez a felismerés önmagában sok szenvedéstől óvhatna meg.”
“Az igaz szerelem az, amikor a te meg én-ből mi leszünk.”
“Az igaz szerelemben nincs elkülönülés és megkülönböztetés. Az ő boldogsága a te boldogságod. A te szenvedésed az ő szenvedése. Nem mondhatod többé, hogy <Szeretlek> ”. – Thich Nhat Hanh
A zen tanító szerint ha szerelemről van szó, nincs több „én”. Ehelyett az igaz szerelem azt a felismerést feltételezi, miszerint ti ketten eggyé váltok.
“Egy mély párkapcsolatban már nincs elhatárolódás közted és a másik között. Te ő vagy és ő te. A te szenvedésed az ő szenvedése. Ha elfogadod a szenvedésed, ő is kevésbé fog szenvedni. A nehézségek és a boldogság már nem egyéni dolgok. Ami a szerelmeddel történik, az veled történik. Ami vele történik, az pedig veled is történik.”
