Az orvosok és pszichológusok folyton keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi okozza az emberek megbetegedését. És miért van az, hogy míg egyesek diabéteszben szenvednek, addig mások legrosszabb esetben is csak megfáznak egy kicsit?
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
A sokéves kutatások eredményeként, a tudósok csoportja arra a megállapításra jutott, hogy azok az emberek betegszenek meg többnyire rákban, akik képtelenek a megbocsátásra. Akik magas vérnyomással küzdenek, azok általában rengeteg haragot és negatív érzelmet fojtanak el magukban.
Általában minden egyes betegségnek megvan a pszichológiai háttere. Azok az emberek, akik krónikusan betegszenek meg, képtelenek a jelenben élni, figyelmüket folyton a múlt és a jövő foglalja le.
Egy régi mondás szerint, a múltban élő ember folyton haragos, míg a jövőben élő mindig aggódik.
Egy amerikai kutatás szerint, az emberek 60%-ban a múlttal, míg 10%-ban a jövővel foglalkoznak. Ebből következik, hogy a jelen megélésére alig 30% marad, ami nagyon kevés. Pedig a jelen teljes mértékű megélésének nagyon nagy szerepe van az egészségünkre nézve.
Ha megtanulunk a jelenben élni, beteg testünk azonnal a gyógyulás útjára lép.
De hogyan élhetjük 100%-ban át a jelent?
Először is el kell felejtenünk a múltat, és meg kell tanulnunk teljes szívből megbocsátani egymásnak.
Képesek kell legyünk a valóság beismerésére, bármilyen legyen is az, és ehhez segítséget is kérhetünk szakemberektől, ha nem sikerül egyedül megtennünk.
A jövőn való aggódással pedig csak annyit teszünk, hogy bevonzzuk esetleg azokat a rossz dolgokat az életünkben, amelyek körül a gondolataink egyfolytában forognak. A jelen megélésének „megtanulásában”, sokat segíthet számunkra a rendszeres meditálás, a csend óra alkalmazása, amikor csak magunkra koncentrálunk, a sport bevonása a mindennapjainkban, vagy valami spirituális tevékenység folytatása.
