Húsvét – az élet üzenete

Már csak pár nap választ el Húsvét ünnepétől. Az otthonokban javában folyik a nagytakarítás, családanyák készülődnek sütés-főzéssel, a fiatalok már a kapuk díszítésére, locsolásra készülnek, gyűjtögetik a locsolóverseket, a húsvéti böjt utolsó napjai vannak hátra, a Katolikus Egyház a Nagyhét misztériumát ünnepli.

Tavasz készülődik, akármilyen nehezen is, de az idén sem marad el. Újból virágba borulnak a fák, felmelegszik az idő, kitisztul az ég, a madarak már kitartó tavaszcsalogató éneklésbe kezdtek reggelente. A természet is ünneplőre készül. Vasárnap Húsvét napja. Újra együtt megy templomba és ül asztalhoz a család apraja, nagyja, friss piros tojás illat járja be az otthonokat, rotyog közben a báránysült vagy a töltelékes káposzta, rég nem látott barátok találkoznak és nagyokat beszélgetnek egy finom pohár bor mellett talán, meglátogatjuk rég nem látott rokonainkat, és megint együtt vagyunk.

A húsvéti időszakban számos néphagyomány éled újra, a vallási szertartások meghittek és csodálatosak, és mellesleg, mindez, nem hiába, egybeesik a tavasz kibontakozásával. Tehát, egyszerre több síkon (a családban, baráti- és hitközösségben, személyesen a lelkünkben is) megtapasztalhatjuk a Húsvét titkát.

Legtöbbünknek, a Húsvét, Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. De valójában, ez rólunk is szól. Jézus ismerte sorsát, tudatosan vállalta azt. Már rég azelőtt, hogy visszatért volna Jeruzsálembe (amit Virágvasárnap ünneplünk, egy héttel Húsvét előtt), tudta, hogy elítélik, megostorozzák, megkínozzák és emberként meg fog halni. Félt a szenvedéstől, ami rá várt, de nem hátrált meg, imádkozott, ítéletének elébe nézett, terhét vállalta és fel is vitte keresztjét, hiszen várt rá a hegy, a Golgota. De Jézus még tudott valamit, azt, hogy harmadnap fel fog támadni. Ez az Ünnep, erről szól a Húsvét: az élet győzelméről a halál fölött, a maradandóról, arról, hogy az élet örök – és az életbe vetett megelőlegezett bizalomról, hitről és reményről.

Emberből vagyunk. Életünk során testi és lelki szenvedésből, szomorúságból mindenkinek kijut, ugyanúgy az örömökből, boldogságból. Néha úgy érezzük, jó úton járunk, ismerjük sorsunkat, életutunkat, életünket, önmagunkat, máskor meg teljes kuszaságban csak sodornak az események egyik napról a másikra.

A húsvéti időszakban ezt üzeni az élet nekünk: „MÉG KÖZELEBB! Kerülj még közelebb hozzám!” – azzal, hogy nem hátrálsz meg, hogy vállalod a lelked, önmagad és életed, legyen az bármilyen is, hiszen a tied, hiszel az életben és igenis, van remény! Egy hosszú böjti időszak, majd Jézus halála napja, Nagy Péntek, mind az elmúlásról szól, a meghalásról, a halálról és a test szenvedéseiről, arról, ami mulandó. Ettől ember az ember, hogy tudja, hogy emberi mivolta mulandó, nincsen sem kivétel sem kímélet, s tulajdonképpen ezen alapigazság elfogadásával kerülünk közelebb az élethez, mindenhez, ami élet, hiszen megérint legbelül valami, elkezdünk egy kicsit tudatosabban élni, jobban odafigyelni szeretteinkre, önmagunkra, javítani kapcsolatainkon, ápolni kapcsolatunkat önmagunkkal, lelkünkkel és embertársainkkal, mert ha minden mulandó, minden elenyészik ezen a fizikai világon, végülis, ez az, ami megmarad, ez az, ami sokkal, de sokkal erősebb bármilyen végzetnél is.

Mi visz téged közelebb az élethez családodban, közösségedben, önmagadban? És mitől ünnep ez számodra? Gondolkoztál valaha ezen? Ha hív az élet, az ember általában meghallja, ha nyitott füllel jár a világban. Ha eltávolodtál az élettől, hogyan tudnál futni még közelebb hozzá? Bizony-bizony, néha botladozva, de az élet olyan, hogy mindig ott van, mindig vonz magához. És ezt üzeni Húsvétkor is – hogy mindig ott van, hogy örök, és ez az, ami ünneplésre méltó a szívünkben, a lelkünkben, otthonunkban, családunkban. És ezt felvállalva, minden szenvedés, szomorúság, fájdalom árán akár, ahogyan Jézus ezt is vállalta és hitt benne, még jobban fog magához vonzani az élet, addig, amíg a mi életünk nem is rólunk fog szólni már, hanem magáról az Életről.

Birtalan Katalin