Ezt árulja el rólad, ha gyakran elsírod magad filmnézés közben

Ha úgy tartod magadról, hogy túl gyakran sírod el magad egy-egy filmen, akkor megnyugodhatsz, mert nem vagy ezzel egyedül. Tulajdonképpen a filmek miatt sírunk a legtöbbet!

Ezt árulja el rólad, ha gyakran elsírod magad filmnézés közben

Míg minden ember hullat néha könnyeket amikor szomorú, meghatódott vagy éppen boldog, nem mindenki érez így akkor is, amikor fiktív szereplők életéről van szó.

Akkor tehát mi az oka, hogy egyesek hajlamosabbak sírni egy filmen, mint mások?

4 ok, amiért hajlamosabb vagy sírni egy filmen.

1. Önmagadat látod a történetben

Ha igazi könyvfaló vagy filmőrült vagy – vagy ha egyszerűen imádod a jó történetet – természetesnek veszed azt, hogy elmerülj abban a történetben, amit éppen követsz. Ennek eredményeként erősebb köteléket tudsz kialakítani önmagad és fiktív szereplők közt, mint mások, és sokkal valószínűbb, hogy akaratlan érzelmi reakciók alakulnak ki benned a karakterek életével kapcsolatban.

Kutatásokból derült ki, hogy az emberek képesek paraszociális – vagy egyirányú – barátságokat kialakítani bizonyos szereplőkkel egy adott történetből, és ezért érzelmileg is kötődnek hozzájuk még akkor is, ha ezek a szereplők nem tudják viszonozni ezt a köteléket.

„Az érdekes az, hogy az agyunk nem úgy lett tervezve, hogy különbséget tudjon tenni reális és fiktív kapcsolat között” – mondja Jennifer Barnes, az Oklahoma Egyetem pszichológusa. „Így ezeknek a barátságoknak sok pozitív hozadéka lehet a való életben.”

És valóban, amikor egy érzelmi kötelék alakul ki közted és a film- vagy könyvbeli szereplővel, nagyobb önbecsülést, kevesebb magányt és nagyobb együttérzést tapasztalsz meg, ahogy végigköveted történetüket. Így nem meglepő az, ha elmorzsolsz néhány könnyet, ahogy osztozol a fiktív barátaid örömeiben és bánataiban.

2. Erősen együttérző vagy

Egyszerűen azért is többször elsírhatod magad a többieknél filmnézés közben, mert sokkal érzékenyebb vagy mások érzelmeire.

Az empátia mögötti precíz mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak, viszont lehetséges az, hogy az erősen együttérző emberek több oxitocint termelnek (az öröm, együttérzés, boldogság hormonja), mint a kevésbé együttérző emberek, amikor mással találkoznak. De bármi is legyen a magyarázat, egy dolog biztos: akik erősebb empátiával rendelkeznek, természetszerűleg érzelmesebbek lesznek egy film szereplőjével szemben, mint mások.

Végül is, a fikció gyakran kényszerít minket arra, hogy felhúzzuk a szereplő cipőjét és átlépjünk egy másik valóságba. Ezért azoknál, akik gyakran merülnek el kitalált személyek történetében, sokkal valószínűbb, hogy nyitottabbá és megértőbbé válnak másokkal szemben a való életben is.

3. Egyszerűen csak ki kell engedned az érzelmeidet

Furának hangozhat, de az emberek szeretnek szomorúnak látszani. A görög tragédiáktól a mai filmekig, a történelem során a tragédia mindig a drámák fő alapanyaga maradt.

Így nem is tűnhet olyan kényelmetlennek, ha sírsz a színházban, mert szinte “úgy illik”, ezért pedig bizonyos megközelítésből élvezhető is az egész. Végülis, a sírás csökkenti a belső feszültséget és ezáltal a stresszt, elősegíti a lelki megtisztulás érzését és mindezek eredményeképpen javítja a kedélyállapotot. A tragédiák emellett arra ösztönzik az embert, hogy saját életükre vetítsék azt, elemezzék saját kapcsolataikat, spontán gondolataik szülessenek fontos kérdésekben és végül – hogy hosszú távon boldogabbak legyenek.

Talán az ember azért találja magát néha védtelennek a könnyekkel szemben, mert mindenkinek szüksége van néhanapján egy jó sírásra.

4. Stendhal-szindrómád van

Könnyeidnek talán a Stedhal-szindrómához van köze – egy olyan időszakos pszichoszomatikai betegség, ami akkor jelentkezik, ha egy adott időben és helyen egyszerre túl sok művészi impulzus ér valakit és ezért önkívületi állapotba kerül. A Stendhal-szindrómát úgy kell elképzelnünk, mint a művészeti alkotások által kiváltott érzés sokszorosan túlzott formáját – és olyan valós tüneteket produkál, mint a felgyorsult szívritmus, erős szédülés vagy épp pánikroham.

Ha időlegesen lesújtva érzed magad egy szép természeti táj előtt vagy egy mozgó előadást látva, ez lehet rá a magyarázat.

Konklúzió: az erős empátia sírási készséget is jelenthet.

Akár hajlamosabb vagy sírni a moziban, akár nem, egy biztos: filmnézés közben sírni jót tesz nekünk. Igaz, a ritka, ám létező Stendhal-szindróma tünete is lehet. De túlnyomórészt arra utal, hogy nemes egyszerűséggel imádod a jó történeteket – és emellett erősen rá tudsz hangolódni mások érzéseire, érzelmeire.

Ha érdekelnek további cikkeink, iratkozz fel hírlevelünkre! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy az Instagrammon.


Ha tetszett a cikk, nyomj egy Like-ot is.





Facebook hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Top