A legszebb és legmeghatóbb történet, amelyet két meleg szülőről valaha hallottam

Még a szemeim is könnyesek, mikor ezeket a sorokat írom. Az oka, hogy nagyon a szívemre vettem két szülő történetét, érzéseit, mert tudom, hogy a lelke mélyén minden embernek szüksége van a szeretetre, a törődésre, amit sajnos gyerekkorban nem minden szülő képes biztosítani csemetéjének. Így a gyerek felnőtt korábban szorongóvá, depresszióssá válhat, nehezen tud kapcsolatokat kialakítani, baj lesz az önbizalmával.

A legszebb és legmeghatóbb történet, amelyet két meleg szülőről valaha hallottam

És akkor most hadd térjek vissza ahhoz a történethez, amely a Facebookon kering. Egy amerikai meleg párról lesz szól, akik négy gyereket fogadott örökbe.

Közülünk sokan úgymond tradicionális családban nőttünk fel, mégis szinte azt mondhatni, hírből sem ismertük a harmóniát. Rengeteg ismerősöm nőtt fel apa nélkül, óriási űrrel a lelkükben. Éppen ezért gondolom azt, hogy nincs semmiféle alapja annak, hogy a gyerek fejlődésére negatívan hatna az, ha két azonos nemű ember nevelné fel. Hiszen a legfontosabb egy gyerek számára a figyelem, a törődés, a biztonság, valamint az, hogy érezze, hogy szeretik.

Rob Scherr és Reece az előbb felsoroltak közül mindent megad a négy gyerekének, mindenben támogatják egymást, szeretik, elfogadják és tisztelik a másikat. És szerintem ahol ez jelen van, az számomra az ideális család, függetlenül attól, hogy a gyerekeket anya és apa, vagy két apa, netán két anya neveli, mert a szeretet, a törődés, a tisztelet és a biztonság számít.

Rob Scherr: “Én voltam a legkisebb tízünk közül. Olyan emlékeim vannak a gyerekkoromból, hogy a biológiai apám a fejünkhöz szegezte a pisztolyát, és azt mondta nevetve, hogy na melyikőtöket lőjem le elsőként. Emellett nem csak fizikailag, hanem szexuálisan is bántalmazott. A szüleim 10 éves koromban meghaltak. Számomra ez volt a legnagyobb ajándék az élettől. Állami gondozásba kerültem, ahol szintén volt részem lelki bántalmazásban, sőt azt mondták az ott dolgozók, hogy ha szerencsém lesz, egy szemeteszsákba pakolhatom a cuccaimat és nevelőszülőkhöz kerülhetek, akik naná, hogy nem fognak szeretni. Majd miután 18 éves koromba elhagytam az árvaházat, hajléktalanná váltam, mert nem volt hová mennem. A statisztika szerint én drogfüggőként kellett volna végeznem, aki nem fejezte be sosem a középiskolát, de én úgy éreztem, hogy az életem másként is alakulhat, így beléptem a hadseregbe, és nem hazaszeretetből, hanem mert éhes voltam, fáztam, meg voltam ijedve, hogy mi lesz velem. Végül irodai munkát kaptam. A történetemről senkinek sem beszéltem.

Végül megismertem Reece-t. Lett egy csodás házunk, a kapcsolatunk fantasztikus volt. Ha meleg vagy, tisztában vagy két dologgal: az egyik, hogy nem lehetnek gyerekeid, a másik meg, hogy nem házasodhatsz meg. Szerencsére ma már a házasság megengedett, és az örökbefogadás is. Én külföldről szerettem volna örökbefogadni, de Reece azt mondta, hogy inkább itthonról vegyünk magunkhoz gyerkőcöt.”

Így Rob és Reece Washington D.C.-ből fogadtak örökbe.

Rob: “Eldöntöttük, hogy bármilyen, 5 évnél kisebb gyereket örökbefogadunk. Kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd vártunk. Egyik nap szólt a telefonom, közölték, hogy lenne két gyerek, egy fiú és egy lány, testvérek, de problémásak, a fiú agresszív. Vállalják – kérdezték. És vállaltuk.”

Így a pár örökbefogadta Amaya-t és Makai-t. Pár hónap múlva megérkezett Greyson és Tristan.

“Mind a négyen úgy jöttek hozzánk, hogy a holmijuk egy szemeteszsákban volt összeszedve. Ez eléggé sokkoló volt, mert rájöttem, hogy igazuk volt az árvaházban dolgozóknak. És, hogy a rendszer azóta nem fejlődött semmit. De a neheze csak ezután jött: az igazi örökefogadást nem akarták engedélyezni, mert melegek vagyunk, arra hivatkozva, hogy a fiúkból melegeket nevelünk,. De mi vállaltuk a harcot, hogy igenis a gyerekeket két fehér, meleg férfi fogja felnevelni. És hogy nem jelent veszélyt ez rájuk nézve, hiszen én sem tudom megmagyarázni a melegségemet, én így vagyok teljes. Amit viszont vállalunk, hogy megtanítjuk a gyerekeknek, az az, hogy miként kell jó embernek lenni, miként kell tisztelni, szeretni, elfogadni a másikat.”

Rob és Reece még egy kis állatfarmot is vásárolt, hogy az egyik gyerek, akinek gondok adódtak a fejlődésénél, mert születési rendellenességgel jött a napvilágra, jól érezze magát az állatok társaságában.

“Remélem egy nap eljön az az idő, mikor az árvaházi gyerekek nem szemeteszsákban kell magukkal hozzák a ruháikat” – mondta Rob.

A két férfi ennek felszámolására gyűjtést is szervezett.

Ha érdekelnek további cikkeink, iratkozz fel hírlevelünkre! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy az Instagrammon.


Ha tetszett a cikk, nyomj egy Like-ot is.





Facebook hozzászólások:

One thought on “A legszebb és legmeghatóbb történet, amelyet két meleg szülőről valaha hallottam

  1. BALOGH SÁNDOR . Satumare

    A természet normái szerint élni, szaporodni ! Ez, és csakis csak ez az etalon . Én mindenkit elfogadok annak ami ! De kötelezően elvárom a magam iránti tisztes elismerést , semmi DE…!!! megjegyzés nélkül !

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Top