7 felnőttkori probléma, amivel minden olyan embernek meg kell küzdenie, akit függőségben szenvedő szülők neveltek fel!

Azok a gyerekek, akiknek a szülei valamilyen függőségben szenvedtek egy életre megbélyegződnek lelkileg. Sokszor még a felnőtt korban is visszaköszönnek ezeknek az élményeknek a hátrányai.

7 felnőttkori probléma, amivel minden olyan embernek meg kell küzdenie, akit függőségben szenvedő szülők neveltek fel!

Gyerekként végignézni, ahogyan a függőség lassan elpusztítja a számodra legkedvesebb embereket enyhén szólva is traumatikus. Ez a negativitás az adott gyerek egész életére kihathat, hiszen egy függőséggel küzdő anya vagy apa képtelen megteremteni azt a környezetet, ami egy gyerek megfelelő felcseperedéséhez szükségeltetik, ráadásul ott van előtte a rossz példa is.

Kutatások most már tudományosan is igazolják, hogy felnőtt korban a régen átélt trauma diszfunkcióhoz vezethet. Ez megmutatkozhat elszigetelődésben, agresszióban, szorongásban, érzelmi problémákban stb.

1. Szorongás és depresszió

Szerencsére nagyon kevesen tapasztalják meg, hogy milyen az, amikor a folyton, szűnni nem akaró szorongás már-már átcsap depresszióba. Gyerekkorban a legfontosabb az lenne, hogy a kognitív gondolkodás, a társasági kompetenciák fejlődjenek, de függő szülők gyermekeként az agy inkább a depresszív magatartás felé húz.

2. Lobbanékonyság

Ha úgy vesszük, akkor az a gyerek, amelyik végignézte, ahogyan a szüleit tönkreteszi a saját függőségük, az sosem képes igazán felnőni. Lehet, hogy közhelyesnek hangzik, de igaz. Ez olyan mély nyomot hagy a személyiségén, ami nem engedi szabadulni az átéltektől.

3. Elszigetelődés, visszahúzódás

Hosszabb ideig átélt trauma a társadalomtól való elszigetelődést eredményez. Hacsak nem lép időben közbe egy harmadik fél, akkor a gyereknek nem lesz lehetősége arra, hogy kiszabaduljon az otthon mérgező légköréből és benne ragad ebben a rossz helyzetben. Ha ez az elszigetelődés hosszú ideig tart, akkor már nagyon ritka az, hogy valaki felnőtt korára képes legyen kitörni belőle.

4. Labilisság

A poszt-traumás stressz egyik legjobban ismert jelensége a kiszámíthatatlanság és a labilis idegállapot, ami a kegyetlen környezet számlájára írható. A gyerekben a folytonos félelemérzet akár idegösszeomláshoz is vezethet. Felnőtt korban szerencsére ennek az esélye csekély.

5. Elutasítástól való félelem

A függőségben szenvedő szülők gyerekei nem tapasztalhatják meg soha azt, hogy milyen egy szerető s kiegyensúlyozott családban felnőni. Az elutasítástól való félelem a korai életszakaszból adódik, ahol szociális interakciók hiányában a gyerek teljesen elhanyagoltnak érzi magát. Ha a későbbiekben nem képes megbirkózni és szembenézni ezen félelmével, akkor felnőttként képtelen lesz az elköteleződésre.

6. Sötét világszemlélet

A sok átélt rossz élmény után a gyerek megtanul instabil környezetben élni, és ilyenkor alakul ki benne az a hit, hogy mindegy, hogy mi következik, az utána lévő úgyis sokkal rosszabb lesz. Ez a hozzáállás felnőtt korra sem szokott változást mutatni.

7. Szerhasználat

És el is érkeztünk az egyik legtipikusabb következményhez, hiszen ha függő szülők gyerekeként nősz fel, akkor nagy az esély arra, hogy felnőttkorban te is függővé válj. Itt persze lehet vitatkozni, hogy mennyire játszik közre a genetika, a személyiség, és a neveltetés, de sajnos a genetika akár 50-60%-ban is képes befolyásolni a függőségre való hajlamot.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy az Instagrammon.


Ha tetszett a cikk, nyomj egy Like-ot is.








Comments Closed

Top